Chariot teszt
Mit várhatunk egy indie játéktól, amit kapásból ingyen adnak nekünk? A "Games with Gold" program októberi főszereplője a Chariot, ami az előbbi kérdésre ad választ. Teszt.
Nem csoda, ha manapság sokan frászt kapnak az "indie" kifejezéstől. Ami független fejlesztők kreatív szökőárjának indult, az a mai konzoljátékok között gyakran elvont, pixel-art őrültségek tárháza, adott esetben érdekes ötletek elképesztően puritán, szinte arcpirítóan amatőr formába öntése. Jó hír: a kanadai Frima Studio játéka, a Chariot nem ilyen. Nem erősít rá ezekre a sztereotípiákra, és hiába teljesen 2D-s, rajzolt platformer kaland, egy pillanatig sem fordul meg az ember fejében, hogy ennek nem Xbox One játéknak kellene lennie.
A király halott. Van ilyen, megesik. Előbb-utóbb minden király elhalálozik, ez a király azonban nagyon mohó volt, még a királyi család katakombáit is kibányásztatta értékes kincsek reményében. Így aztán tűzről pattant lányának, a bátor hercegnőnek és vőlegényének nincs más választása, mint egy minden akadályt leküzdő halotti szekeret építeni, és azzal eljuttatni a "nagyrabecsült" apuka földi maradványait végső nyughelyére. Ez önmagában persze elég morbid mese volna, úgyhogy az öreg természetesen nincs egészen meghalva - szelleme folyamatosan méltatlankodik, még több kincset akar, közben fél a sötéttől és úgy nagyjából mindentől. Neked, kedves játékos, nincs okod erre.
A Chariot sok szempontból igen meglepő játék. Meglepő azért, mert nem elvont kreténséggel próbál humort csempészni a történetbe, hanem teljesen könnyed, ártatlan, kedves eszközökkel él. Meglepő azért is, mert a manapság oly divatos pixelgrafika helyett pompázatos rajzokkal és színekkel dolgozik, amik mégsem teszik azt túlontúl gyerekessé vagy komolytalanná. És végül azért meglepő, mert sikerült egy eredeti ötletet olyan játékmenettel párosítania, amit a kortárs platformerek többsége megirigyelhet.
Főhőseink ugyanis nem magukban kalandoznak a királyi katakombák mélyén, hanem folyton maguk után kell húzniuk, vagy épp maguk előtt kell tolniuk a szekeret (innen a játék címe is). A főszereplő valójában a szekér. Ezt kell átvonszolni minden pályán, megkeresni a kijáratokat, felküzdeni lehetetlennek tűnő platformokra, lejtőkön száguldani vele és kincseket gyűjteni. Nem a karakterünk, hanem a szekér tudja felvenni a drágaköveket és a pályákon elrejtett extrákat (koponyák és titkos tervrajzok), a mi feladatunk tehát ennek az agilis kis tákolmánynak a célba juttatása. Ezt pedig kifejezetten jól oldották meg a fejlesztők.
Nagyon sok mászkálós játék bukik el az irányításon, a Chariot azonban az utóbbi évek legfeszesebb, legjobb kezelésével rendelkezik. A karaktereknek nincs felesleges lendülete, nagyon pontosan kimérhetők az ugrások. A kötélen húzott szekér mozgása és fizikája egészen "élethű" és teljesen kiforrott. Nincs elakadás, sosem fogunk bugok vagy csiszolatlan pályaelemek miatt bosszankodni. Kifejezetten megkapó látvány, ahogy a kerekes szerkezet visekedik, és ezt bizonyos fokig a pályatervezés is kihasználja. Van, mikor rajta ülve gurulunk, máskor kötélen lógatva kell átvinni egy-egy akadályon, megint más esetben talán épp mi lógunk alatta. Különböző pályaelemek mutatkoznak be a történet során, falak és útvonalak, amiken csak mi, vagy adott esetben csak a szekér tud közlekedni, a labirintus szerűen kialakított hatalmas pályák pedig tele vannak rejtett járatokkal, kincsekkel és megtalálandó titkokkal, alternatív kijáratokkal.
A játékosra valódi veszély nem leselkedik, és ez is csak erősíti a Chariot könnyed, stresszmentes hangulatát. "Meghalni" nem lehet, az elbukás egyetlen módja, ha túl messzire kerülünk a szekértől, és nem sikerül időben visszajutni. Ellenfeleink mindössze a looterek, kis denevérek, akik igazából nem is minket bántanak, csupán az összegyűjtött kincsekre fáj a foguk. Akkor támadnak, ha a szekérrel túl nagy zajt csapunk. A pályákon összegyűjtött kincsekből és tervrajzokból különböző kütyüket (Gadget) nyithatunk meg, amik extra képességeket jelentenek. Ezekkel felszerelkezve korábbi pályákra visszalátogatva lehet azokon minden maradék kincset felszedni.
Igen ám, csakhogy papíron (és az első néhány órában) hiába működik mindez óramű pontossággal. A játék tényleg nagyon szép, kellemes a szemnek, vidám, színes, szinte a Nintendo játékokat megidézően gyönyörű és ötletes, kiválóan játszható. Csakhogy néhány óra után (vagy talán már korábban is) egyszerűen ráül az unalom. Hiába az egyedi ötlet, ha az első pályát láttad, tulajdonképpen mindent láttál. A helyszínek később egyre nagyobbá, bonyolultabbá és nehezebben navigálhatóvá válnak, de ettől a játék nem lesz izgalmasabb. A labirintusok ugyanazokat a tervezési fortélyokat követik, nagyon sokszor visszaköszön például az egymás felett sorakozó keskeny, "a szekér épp csak elfér rajta" méretű platformok kliséje, vagy épp a szinte vaksötét pályák végeláthatatlan sora. Egy-egy pálya teljesítése akár fél órába vagy még többe is telik, így papíron sem a játékidővel, sem a tartalommal nincs gond. Csakhogy hamar unalomba fullad az egész.
Mert végső soron semmi mást nem teszünk, mint keressük a következő kijáratot. Nincs valódi történet, nincsenek feladatok (leszámítva a minden pályán elérhető speedrun módot). Az extra képességeket megnyitó kütyük nehezen hozhatók be. A Chariotról nagyon hamar kiderül, hogy képtelen túllépni azon az egyszerű (bár kétségtelenül kedves) alapötleten, amit a legelső pályán elénk tár. És a játékban hiába van kétjátékos kooperatív lehetőség, ez kizárólag helyileg megoldható, online támogatás nincs benne. Ez is egy kihagyott ziccer.
Nagy kár érte. A Chariot minden ízében profi munka, grafikája, irányítása a legszebb és legjobb platformerek közé emelhetné. Tálalása, zenéje, az egész hangulata nagyon szerethetővé teszi, és ilyen értelemben jó érzékre vall a Microsofttól, hogy októberre ezt a címet válogatta be az ingyenes ajánlatok közé. A "Halo-Forza" doboznak csúfolt Xbox One közönsége így tényleg egy érdekes játékot próbálhat ki. Csakhogy ez az érdekes játék rendkívül egyszerű is, a benne rejlő potenciált nem használja ki. Megmutatja, hogy egy 2D-s indie játék is lehet nagyon kellemes, de ennél többet nem tud tenni. Tökéletes alap lenne egy nagyobb, grandiózusabb platformerhez, de félő, hogy a szekér csak mostanáig szaladt.
6
