Clockwork Tales: Of Glass and Ink teszt
Az Artifex Mundi ismét Xbox One-on próbálgatja mechanikus szárnyait, ezúttal egy rejtélyekkel átszőtt steampunk világba kalauzolják a logikai kalandjátékok szerelmeseit. Üveg és Tinta legendás története, vagy gőzzel hajtott tragédia?
Ha nem mond semmit az Artifex Mundi név, akkor bizonyára konzoljátékos vagy. A lengyel cég eddig nem jeleskedett a nagy képernyőkön, „hidden object” (azaz rejtett tárgy keresős) játékaikat viszont futószalagon szállítják mobil eszközökre és PC-re. Nemrégiben úgy döntöttek, hogy ideje konzolon is szerencsét próbálni, ehhez pedig az Xbox One-ra esett a választásuk. A Clockwork Tales: Of Glass and Ink már a második játékuk a Microsoft platformján. Belevetettem magam a rejtélyek gőzölgő hálójába, hogy kiderítsem, konzolon is van-e létjogosultsága ennek a műfajnak.
Gottland világában nem létezik elektromosság, a civilizációt gőzgépek látják el energiával. Az utóbbi időben azonban ezt a békésnek látszó világot egyre erősödő földrengések sora rázza meg. Dr. Ambrose Ink professzor kutatni kezdi a rengések okait, és rájön, hogy azokat nem természetes okok váltják ki. A nyomok egy kisvárosba vezetnek, Ink ezért szól régi ismerősének, Evangeline Glass titkosügynöknek, hogy kövesse őt, mert nagy dolgok nyomára bukkant. Amikor a hölgy bőrébe bújva, hintón begördülünk a városkába, már érezzük, hogy nincs minden rendben, innen pedig csak még tovább fokozódnak az események…
Látványos akcióra persze nem kell számítani, hiszen a Clockwork Tales egy hamisítatlan logikai játék, valahol félúton a pusztán „hidden object” és a rámutatós-kattintós kalandjátékok között. A történetet fix képernyőkön, tárgyak gyűjtögetésével és logikai feladványok megoldásával játszhatjuk végig. Az elsőre végtelenül unalmasnak ható műfajt a lengyel fejlesztők szerencsére jó adag élettel, animált hátterekkel, átvezetőkkel és szinkronnal dobták fel, a már többször említett rejtett tárgyas pillanatok szerencsére nem dominálnak súlyosan.
A helyszínek közötti eligazodást térkép is segíti, bár csak ritkán vagyunk rászorulva. A játékban szereplő három fő környezetben ugyanis elég könnyű a „közlekedés”, gyorsan kiismerhető, hogy honnan mi nyílik, és jelenetből sincs túlzottan sok – a néhány órás kaland ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) tisztességesen kidolgozott, mívesen megrajzolt, aprólékos odafigyeléssel készült terepeken vezet bennünket keresztül, a logikai feladványok pedig szinte soha nem érződnek túlzottan erőltetettnek.
További pozitívum, hogy a műfajidegen játékosok is bátran belekezdhetnek Glass ügynök gőzös kalandjába: Normal módban ugyanis bárhol és szinte bármikor segítséget kérhetünk. A játék előzékenyen megmutatja, hol kutathatunk további nyomok után, hol kereshetünk tárgyakat, a puzzle feladatok pedig át is ugorhatók (igaz, achievement jár érte, ha ezt nem tesszük). Aki komolyabb kihívásra vágyik, megkaphatja – Expert módban csak ritkábban vehető igénybe a segítség, a feladványok nem ugorhatók át, a tárgykeresős képernyőkön pedig büntetés jár azért, ha rossz helyre kattintunk, és csak véges lehetőségünk van hibázni.
Az Artifex Mundi igen szépen ültette át az alapvetően érintőképernyőkre készült mobilos játékukat Xbox One-ra. A játék nagy képernyőn is csodásan fest, tükörsimán fut, a kontrolleres irányítás pedig teljesen jó – a kurzor mozgatása, az inventory kezelése abszolút rendben van, sőt még az irányító rezgését is sikerült okosan kihasználni.
Maga a kaland és a történet nem igazán tartalmaz komoly fordulatokat, ne várjunk tehát Oscar-díjas alakításokat vagy forgatókönyvet. A nyomozás nagyjából úgy zajlik, ahogy várnánk, néhány érdekes és ügyes jelenetet leszámítva magányosan, pontosabban mechanikus madár segítőtársunkkal bolyongunk, ez utóbbi szimbolizálja talán az egyetlen újító szándékot a műfajt illetően. Innen nézve kijelenthető, hogy a játék viszonylag unalmas, de inkább a logikát tornáztatja, semmint a képzelőerőt. Ha ilyen jellegű nyugis, hátradőlős kikapcsolódásra vágyunk, akkor sokkal rosszabb alternatíváink is lehetnének ennél a címnél. Végigjátszás után ráadásul megnyílik egy bónusz fejezet is, amelyben új szemszögből láthatjuk az előzményeket, ami mindenképp pozitív.
A vízválasztó talán a játék ára lehet: a Clockwork Tales Xbox One-ra pontosan háromszor annyiba kerül, mint Windows Phone-ra, és minimálisan ugyan, de a PC változatnál is drágább. Hogy a plusz befektetés megéri-e Xbox Live achievementekért és nagyképernyős szórakozásért, az már mindenki saját belátására van bízva. A játék nem reformálja meg a műfajt, újdonságot nem hoz, de szép, fantáziadús, érdekes darab az Xbox One palettáján, aminél sokkal rosszabbul is elkölthetnénk háromezer forintot.
6
