Forza Horizon 2 teszt
A zárt pályás autóversenyzést ismét a közutakon való száguldásra és szabadságra cseréli a Forza sorozat, miután menetrendszerűen érkezik a Forza Horizon második része. Lehet-e még újat mondani erről a névről, de ami még fontosabb: tud-e még újat mutatni a Microsoft legnagyobb autós márkaneve? Rövid válasz is létezik, de a hosszú sokkal izgalmasabb.
Vonzó, szinte erotikusan búgó hangú lány vezeti fel a játék intróját. "Mire tízig számolok, ott leszel a Horizon fesztiválon" - mondja, miközben látványos képsorokat látunk valódi autók valódi szabadságáról. A végtelen utak és festői panorámák kiváló felütésként szolgálnak a Forza Horizon 2 számára, mert ez a játék erről szól. Nem egyszerű versenyzést, hanem szó szerint élményeket kínál. Élményeket, amik ismerősek lehetnek innen-onnan, de soha ennyi kellemes emléket nem idézett meg egyetlen autós játék sem.
A Horizon zenés-autós fesztivál elköltözött, a helyszín ezúttal nem Colorado, de még csak nem is az amerikai kontinens. Dél-Európában járunk, Olaszország és Franciaország határvidékén. A mediterrán napsütés, a forró kisvárosi utcák és az azúr tengerpart világában. A választás nem is lehetett volna jobb, ez a terep nemcsak nagyobb, de sokkal szebb és változatosabb mint az első részé. A játéktér nem beláthatatlanul hatalmas, de miután jóval szabadabban bejárható, teljesen el lehet veszni benne. Többé nem vagyunk az utak foglyai, a legfőbb akadályokat (vastag fás szárú növények, betonfalak és építmények) leszámítva semmi nem állja az autók útját. Áttörhetők a fa kerítések, legyalulhatók a szőlő ültetvények és a bokros területek, akár még gabonaköröket is rajzolhatunk. A Horizon 2 világa egyszerre nagy, szabad és csodaszép - ilyen hatalmas, látványos panorámákat ilyen kidolgozottság mellett most láthatunk először.
A játéktér 6 régióra van felosztva. Sisteron, Nizza, Saint-Martin, San Giovanni, Montellino és Castelletto városai és környékük adja a nextgen játszóteret. Minden régióban 28 bajnokságot lehet teljesíteni, ezek hasonló módon, autó "műfajokra" vannak szétválasztva, ahogy azt a Forza Motorsport 5-ben is láttuk. Izomautók, GT, szuper- és hiperautók, off-road, rali, mindenből modern, retro, kultikus és még ki tudja milyen variációk adják a huszonnyolc szériát. Minden város környékén 28, az annyi mint 168 bajnokság. Mindegyik 4 versenyből áll, így rövid matek után kiszámítható: a játékban csaknem hétszáz verseny vár, és ez csak az egyjátékos karrier.
Karrier, amit a fejlesztők ezúttal egy új, és őszintén szólva kissé ellentmondásos mechanikával próbáltak feldobni, ez pedig a Road Trip, magyarul talán nevezzük Kirándulásnak. A rendszer lényege, hogy minden egyes bajnokság után a mezőny felkerekedik, és átautózik egy másik város Horizon központjába, ahol a következő teljesítendő bajnokságot lehet kiválasztani. A dolog elsőre furcsa, másodikra érdekes, harmadikra pedig már frusztráló tud lenni, de csak a "Forzás" beidegződések miatt. A Horizon 2-ben ugyanis ezzel megakadályozták, hogy gépies pipálgatásba torkolljon a játék. Nem lehet egy adott helyszínen minden bajnokságot megcsinálni, hogy aztán jöjjön a következő terület. Minden egyes bajnokság után (tehát 4 versenyenként) új helyszín következik - kezdetben a fesztivál vezetője, később mi magunk jelölhetjük ki a célt, így azért megkapjuk az áhított szabadságot. 15 bajnokság megnyerése után következik a végső leszámolás, a Horizon Finálé, egy ultrahosszú verseny hegynyi fődíjjal. Hogy mi történik utána? Tovább folytatódnak a Road Tripek, városról városra járva kell kimazsolázni a bajnokságokat. Játékidőben ez megsaccolhatatlan, de bőven 100 óra feletti mennyiségről beszélünk.
Első hallásra, sőt néhány óra játék után is feleslegesnek tűnhet ez a kötelező kirándulgatás. Csakhogy ennek a tét nélküli (pontosabban XP azért jár érte) autózgatásnak megvan a maga értelme. A játék egyéb mechanikái (a PGR sorozatból visszaköszönő Kudos rendszer, a fotós kihívások, a Drivatarok) pontos fogaskerekekként illeszkednek össze, így bár először nem vagyunk tudatában, az egyjátékos mód felépítése szándékosan ilyen. Ezzel a játékkal lehetetlen sietni, mert nem is arról szól. A Horizon 2 élményeket kínál, és a fejlesztők ezzel a húzással lazább tempóra, a játék hangulatának, világának befogadására "kényszerítik" a játékost. Nem egyszerűen kattintunk a menüben, és jön a következő verseny. Ez egy élő, lélegző nyílt világ, ami felfedezésre vár. Kár lenne menüképernyőkké degradálni, és ezt a Playground Games - kissé furcsa módon és talán ellentmondásos kötöttségek árán, de - megoldotta.
Természetesen nem csak a versenyek várják a játékosokat. Ott vannak a visszatérő Sufnikincsek (Barn Finds), az utakon várakozó Bakancslista kihívások (Bucket List), az elképesztően látványos Showcase versenyek (garantálom, hogy az utolsó során leesik az állatok!), és a rengeteg megtalálható tábla, amik - mivel a játéktér most már szinte teljesen szabadon bejárható - sokkal ravaszabbul vannak elrejtve mint az első részben. Az utakat a Drivatarok népesítik be. Sokan vannak, állandóan felbukkannak, és mindegyikük kihívható egy gyors versenyre, van köztük, aki sokkal gyorsabb autóban ül mint mi (Pro Drivatar), de ha legyőzzük, egy vagyon üti a markunkat. A Forza Motorsport 5-ből áthozott intelligens technológia egyébként nem jelentős változás, legalábbis a teszt írásakor komolyabb gyakorlati tapasztalat híján a Drivatarok inkább a bevált, de nagyon élvezetes viselkedési mintákat alkalmazzák.
Apropó versenyek: épp a táj szabad járhatósága miatt kapott előzetes kritikát a játék, mondván mennyire "árkádos", hogy egy sportkocsival a szőlősben száguldunk. Nos, örömmel jelentem, a fejlesztőknek nem ment el az eszük. Bár valóban bármelyik autóval ráhajthatunk a szántóföldekre, vagy be az erdőbe, a karrier versenyek okosan vannak megtervezve. A futamok 90%-a ugyanúgy a rendes (aszfaltozott vagy föld) utakon zajlik, kizárólag az arra alkalmas típusokat (terepjárók, rali) engedik szabadjára. Ez a Cross Country versenytípus, ahol nincs kötött útvonal, csak az ellenőrző pontokon kell áthaladni. Élvezetes és frissítően új élmény, de a játék nagy része ettől függetlenül a "hagyományos" módon zajlik.
Az autók irányítása, fizikája nem változott sokat az első Horizon óta. Messze áll ez a Motorsport széria hideg-rideg szimulációjától, de az árkád őrületektől is. Ésszel kell vezetni, kanyar előtt fékezni kell, érezhetőek az autók egyedi tulajdonságai, ahogy rugóznak, csúsznak. A Horizon 2-ben nemcsak fejleszteni de tuningolni is lehet a járgányokat (ez az első részből még hiányzott), és van is értelme. A játék alap mechnaikái egyébként ugyanúgy működnek mint a Forza 5-ben. A fejlesztés, festés, fotózás, a tartalmak megosztása is.
Szóval fizika. Azt hiszem, "félárkád" autóverseny még sosem volt olyan élvezetes mint itt. A fejlesztők ügyesen találták meg az egyensúlyt a jó tapadású épített utak, a hatalmas farolásokra lehetőséget biztosító földutak és a mindenféle egyéb felület (poros út, fű, homok stb.) között, mindezt szárazon és esőben. Ha leszakad az ég, a kezelés érzékenyebbé és minden csúszósabbá válik, de ez nem nehézség vagy hátrány, gyakran inkább csak még élvezetesebbé teszi a kanyarok bevételét. A játéknak egyetlen olyan pontja sincs, amibe ilyen téren bele lehetne kötni. Minden pillanatban fantasztikus élmény vezetni, érezni az autók zötykölődését a földes utakon, hallgatni a vizes aszfalt susogását, figyelni a rugózást... Mindehhez az Xbox One kontroller is asszisztál, ebben a játékban is remekül érezni a tapadás elvesztését a rezgő ravaszoknak köszönhetően.
És ha a játszhatóságról szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni, mit mondjunk a látványról? Dél-Európa egyszerűen mesés környék, az általa inspirált Horizon 2 játéktér pedig nem különben. Megkockáztatom: Forza játékban ennyire élethű, természetes bevilágítást még sosem láttunk. Nagyrészt sikerült megszabadulni az első rész sárgás színvilágától, a komplex légköri szimulációnak köszönhetően a palettáért nem a művészek keze, hanem a tudomány felel. A napsütés lenyűgözően szép (tessék csak megnézni a képeket!), aztán beborul az ég, dörög, és elered az eső... és akkor sötét, szürke és vizes lesz minden, a tócsák összegyűlnek az aszfalton, minden tükröződik, az autón végigfutnak a vízcseppek, az ablaktörlő pedig serényen törli le azokat... A játékban minden effekt és fényforrás dinamikus, így az éjszaka kivilágított városok, a fényszórók, az autókon megjelenő tükröződések mind-mind valós időben történnek, ahogy maga az időjárás is kiszámíthatatlan. (Kivéve a karrier versenyeket, ott előre meghatározott körülmények várnak.)
A fejlesztők le sem tagadhatnák, hogy sokuk az egykori Bizarre Creations-től érkezett. Esőben a városokban a legszebb PGR emlékek sejlenek fel - a Horizon 2 immár tényleg a legendás sorozat örökébe lépett. Kezelésben, látványban, de hangulatban is, ahogy szól a rádió, és a műsorvezető például még az időjárásról is beszél, vagy a játékban történt eseményekről. Ha Sufnikincsről pletykálnak, ha teljesítünk egy látványos versenyt vagy ha bajnokká avatnak, ha új karszalagot szerzünk, a rádióban visszahalljuk az eseményeket. Parádés. Kellemes zenére esőben vagy éjszaka a városban tekeregni... abszolút PGR. Mindezt a Forza sorozat által nyújtott minőségben.
Az autók kidolgozása egy hajszálnyival talán elmarad a Forza Motorsport 5 mögött, de ez egyáltalán nem szembetűnő. A négykerekűek rendkívül élethűek, nézzétek csak meg a képeket! Nincs trükk, tényleg így néz ki a játék. Esőben vizes a kasztni, földúton kolbászolva tiszta sár és homok lesz a gumi, a felni és nagyjából az autó egész alsó fele. A táj pedig olyan szép, hogy százméterenként meg lehetne állni fotózni. Rendkívül természetes, realisztikus az egész, dús növényzet, kopár sziklafalak, képeslapra illő kisvárosok váltják egymást hihetetlen minőségben. Felsorolni nem lehet, csak átélni. Hosszú órák után sem látsz mindent, a lehetőségek szinte határtalanok. Mindez teljesen stabil 30 fps-sel mozog egyetlen röccenés nélkül, ahogy azt ettől a sorozattól megszoktuk.
Persze nincs játék kompromisszum nélkül, a Horizon 2 viszont meglepően kevés grafikai turpisságot enged láttatni. Ilyen például az árnyékok észrevehetően csökkentett minősége, illetve a távolban kirajzolódó növényzeten is itt-ott látni, ahogy közelebb érve részletesebb modellekre vált a grafikus motor. Apróságok ezek, amiket játék közben észre sem vesz az ember, csak ha szándékosan erre figyel. De ilyen bevilágítás, fényhatások, kidolgozás és színek mellett ezt csak a szőrszálhasogatók fogják megtenni. Kifejezetten technikai problémaként pedig annyit lehet felhozni, hogy a térképről a játékra visszaváltva és gyorsan elindulva néha egy-egy tizedmásodpercre megakad a játék. Ennek valamilyen streamelési vagy adatszinkronizálási oka lehet, remélhetőleg később javítják majd.
Hangok terén is nagyot alkottak a fejlesztők. Nemcsak az autók de a környezet hangzása is remekbe szabott. Szakadó esőben kapcsold ki a rádiót, és állj meg az autóval. Hallgasd, ahogy az eső kopog a tetőn, ahogy az ablaktörlő dolgozik. Válts külső nézetbe, hallgasd a susogást. Figyeld a kerekek gördülését, kaparását földúton, füvön. A hangulatról pedig hét rádióadó is gondoskodik, mind külön zenei stílust képvisel, a játék összesen csaknem 150 zeneszámot kínál. Még olasz klasszikus adó is van - melyik másik játékban lehet az Örömódára ralizni?
A Forza Horizon 2 online és közösségi lehetőségeit érdekesen oldották meg a készítők. Nincs külön multiplayer menü, nincs szobákban várakozás. Néhány gombnyomással át lehet váltani online módba, ilyenkor az egész játéktér válik egyfajta "lobbivá". A résztvevők számára szinkronizálódik a napszak, az időjárás, a forgalom, a térképen pedig megjelennek az online versenyek, bajnokságok és események. Ha valaki aktiválja az egyiket, egy gombnyomással lehet csatlakozni hozzá. Barátok között értelemszerűen megbeszélés kérdése, mikor mit csináljon a társaság (természetesen létre lehet hozni privát barangolást is). Lehet versenyezni vagy kirándulni, komplett bajnokságokat lenyomni, és természetesen visszatérnek a közkedvelt "Játszótér" (Playground) módok is, mint a Király vagy a Fertőzés. A térképen néha "el lehet veszíteni" egymást, de van lehetőség úgynevezett csoportos célpont kijelölésére, ilyenkor a GPS mindenkit a megfelelő helyre navigál. Összességében érdekes mód ez így, mert nem szakít ki a játék világából, nem kell menüben turkálni és várakozni, ugyanakkor szokni kell a rendszerét, elsőre biztosan szokatlan lesz.
További érdekesség az egyjátékos módból is elérhető Autós Találkozó (Car Meet). Ezek afféle autóbemutatóként szolgálnak. A bent lévők autóit lehet nézegetni, és ha valakinek tetszik a járgánya, festése vagy tuningja, azt rögtön meg is lehet venni. Más játékosokat ki is lehet hívni egy gyors versenyre. Minél több lesz a Horizon 2 játékos, annál izgalmasabbak lesznek ezek a Találkozók is - jelenleg Drivatarok töltik ki az üres helyeket.
Élmény. Olyan gyakran használjuk ezt a szót, és sokszor olyan kevés van mögötte. A Forza Horizon 2 valóban élmény. Hatalmas élmény. Talán a legnagyobb élmény az elmúlt években. Elképesztően tartalmas és változatos, rengeteg benne a lehetőség. A különböző típusú autók mindig más körülmények között versenyeznek, éjszaka, nappal, esőben és szárazon, illetve ezek bármilyen fokozatában, akár menet közben változó paraméterek között. Sosem válik unalmassá. Kezelhetősége elsőosztályú, minden autó vezetése élményszámba megy. Grafikában, zenében, hangban, és sok-sok apróságot tekintve is csúcsminőség. A Forza Horizon 2 valójában annyira jó, hogy bizonyos kérdésekben most már az angol fejlesztők adhatnának leckét a Turn 10-nek. Az első rész még csak "kistestvér" volt, de ez az új epizód kibújt a Motorsport árnyékából, és saját jogán is minden idők egyik legjobb autós játéka.
A Forza Horizon 2 megtestesít mindent, amit a PGR és a Forza Motorsport játékokban szerettünk. Hangulat, sebesség, isteni autók, nagyszerű zenék, élmények. Nagyon, nagyon sokáig megmaradó élmények. És ha a legvégére megengedtek egy abszolút személyes megjegyzést: tudjátok, hogy ősidők óta hajtok autós játékokat. Imádom ezt a műfajt, és számtalan játék megfordult már a kezeim között. Ezek után nyugodtan mondhatom, a Forza Horizon 2 életem egyik legjobb élménye, az egyik legjobb autós cím, amivel valaha játszottam. Vannak kérdéses pontjai (a "Road Trip" mechanika és a furcsa online kialakítás), ettől függetlenül hihetetlen alkotás. Kihagyhatatlan.
9
Az alábbi galériában az eddigi összes saját készítésű képemet megnézhetitek a játékból.
