Forza Motorsport 6 teszt
Teljes erőbedobással tér vissza a Turn 10 Studios, hogy az idén kereken 10 éves Forza Motorsport sorozat eddigi legjobb epizódját hozzák el a számunkra. Vajon lehet-e hatodik alkalommal is nagyot alkotni, és megfelelni az egyre magasabb elvárásoknak? Ha a szimpla tartalom bővítés nem elég, lehet-e még a minőséget is emelni? Erre ad választ a Forza Motorsport 6.
2005-ben egy kis csapat, egy bizonyos Dan Greenawalt vezetésével, néhány tehetséges programozóval és amatőr autóversenyzővel az irodájában létrehozott egy játékot, ami az ő közös álmukat hivatott megvalósítani: megszerettetni az autókat a játékosokkal, és játékosokká változtatni az autóőrülteket. Hogy miért említem az első Forza Motorsportot? Egyrészt, mert idén éppen 10 éves az Xbox legnagyobb autós sorozata, másrészt azért, mert a Gran Turismo által 1998-ban forradalmasított, és a Forza által tíz éve folytatott irányvonalat most, 2015-ben alighanem sikerült a csúcsra emelni.
A Forza Motorsport 6-ban 460 autó, 26 pálya, esős és éjszakai versenyek, 24 autó egyszerre a pályán, újraalkotott karrier mód, multiplayer újítások, 1080p felbontás és 60 fps képfrissítés van. De hogy mennyire nem a puszta számadatok és statisztikák számítanak egy játék esetében, azt kiválóan megmutatja tesztünk alanya. Megjelenés előtt vitatkoztunk a grafikáról, a tartalomról és a lehetőségekről (pontosabban azok hiányáról is, de erről majd később) – vitatkozni végleges termék hiányában lehet, csak épp nem érdemes. Nagyjából harminc óra játék után kezemben vannak a válaszok, de valami sokkal fontosabb is: az élmény, amit a hatodik Forza Motorsport jelent. Lehet-e még hatodszorra is nagyot alkotni?
Aki játszott a játék demójával, az nagyjából ízelítőt kapott abból, hogyan kezdődik az új Motorsport kaland. Egy gyors bevezető verseny után egy úgynevezett kvalifikációs versenysorozatban ismerkedhetünk meg a játékkal és annak néhány újdonságával. Ez után nyílik meg a teljes játék, legalábbis a kezdete. Az ugyanis már rögtön egy újdonság, hogy nincs nyitva minden verseny és tartalom: nekünk kell megnyitni ezeket a lineáris karrier mód végigjátszásával.
A karrier mód alapvetően két részre van osztva. A nagyobbik falat Stories of Motorsport névre hallgat. Ez egy 5 fejezetből álló széria, minden fejezet 3 versenysorozatból áll. Ezek a tematikus sorozatok 4-6 versenyből állnak, így az elejétől a legvégéig eljutni 83 versenyen kell részt venni. A fejezetek végigvezetnek bennünket az utcai autók világától az ikonikus sportautókon és a legdurvább szuperautókon keresztül a professzionális autóversenyzés kihívásaiig. Ahogy az egy jól felépített karrierhez illik, az egyszerű városi autóktól az autósport csúcsáig vezet az út, amely most először valóban lineáris: a következő fejezet (Volume) csak akkor nyílik meg, ha az előtte lévőt befejeztük.
83 verseny nem tűnik soknak, de itt van a trükk: minden versenysorozat összesen hat kategóriában teljesíthető. Példa: az utcai autóknál ízléstől függően választhatunk japán klasszikusokat, ferdehátúakat, sportkompakt járműveket és így tovább. A fejezetek megnyitásához és a karrier ezen részének befejezéséhez elég egyetlen kategóriát teljesíteni, de a többi kategória is nyitva marad, így aki továbbra is karrierezni akar, az akár még öt másik kategóriában is végigmehet a sorozatokon. Ez pedig így már 498 verseny.
A karrier másik része kisebb és érdekesebb: ez a Showcase gyűjtemény. A fejlesztők ide gyűjtöttek mindenféle ügyességi feladatot, kihívást, meghívásos és speciális versenyt. Van itt a már ismert autókrossz, előzéses feladatok, Top Gear bowling és egyéb kihívások, de legyőzhetjük Stiget, rivális autók között tehetünk igazságot, és itt foglalnak helyet az autósport különböző ágaiból szemezgető specifikus versenyek, márkakupák, különleges történelmi események, és igen: visszatértek a hosszútávú (endurance) versenyek is. Ezekből 9 van összesen, darabonként 1-2 órásak.
Maga a karrier mód így csaknem 600 versenyt foglal magába, és a készítők szerint ez 70+ játékórát jelent. A két rész összefonódik: némelyik Showcase esemény csak akkor nyílik meg, ha eléggé előre haladtunk a lineáris karrierben. Az összes verseny megnyitásáért játszani kell, haladni, és ez új minőséggel ruházza fel az eddig megszokott „eseménylistás” Forza karriert. A hatodik rész egyjátékos módja rövidebb ugyan, mégis sokkal, összehasonlíthatatlanul változatosabb, mint a korábbi részeké. Egyrészt puszta autó- és pályafelhozatala miatt, másrészt azért, mert egyszerűen érdekesebb. Nemcsak végigvezet az autók világán, az egyszerű négykerekűektől egészen a csúcskategóriáig, nemcsak fantasztikus érzékkel választja ki a pályákat, a napszakokat és az időjárást, hogy mindig legyen valami újdonság, de számtalan egyéb lehetőséget is kínál. Olyan ügyességi, kisebb-nagyobb feladatokat, amik korábban nem, vagy csak alig jutottak szerephez. Mindezt folyamatos narrációval, valódi autóversenyzők és két egykori Top Gear műsorvezető tolmácsolásában, igényes és látványos formában.
A karrier megreformálása tehát kitűnően sikerült, ezerszer változatosabb a játék, mint bármelyik eddigi Forza. De van újdonság a multiplayer terén is. Bár megmaradt a hagyományos lobbi rendszerű multi is (osztályos versenyekkel, drift, gyorsulási és „fogócska” játékmódokkal), újdonság ezúttal a Liga (Leagues) mód. Ez egy időszakosan megnyíló játékmód lesz, amely kvalifikációs versenyek után képességei szerint sorolja ligákba a játékosokat. Így mindenki a saját szintje szerint talál majd ellenfeleket, és lehetőség lesz egyre előrébb jutni a ranglétrán. A liga versenyek időhöz kötöttek, vagyis akinek tényleg fontos a fejlődés és az előremenetel, annak valóban jelen kell lennie, és legjobbját kell nyújtania. Ez új színt visz a hagyományos online versenyekbe, és valódi motivációt jelenthet ahhoz, hogy az ember kitanulja a tuningot, gyakorolja a vezetést, így jutva egyre előrébb a világ mezőnyében.
A Forza Motorsport 6 természetesen hoz minden mást, amit megismertünk már: visszatért az örök kedvenc Rivális mód, lehet saját versenyeket (sőt versenysorozatokat) létrehozni a Free Play módban, és persze az összes egyéb extra itt van. A fejlesztések, a tuning, a fotó mód, a festés ugyanúgy működik, mint eddig, a Forza TV-ben az ismétlések, a Galériában pedig a feltöltött fotók között böngészhetünk a megszokott módon. És persze ott a ForzaVista is, amelyben minden egyes autó extrém minőségben megtekinthető.
Újdonság a hatodik részben az úgynevezett Modok használata. Ezek minden karrier és Free Play verseny előtt beállíthatók vagy eltávolíthatók ízléstől függően (multiplayerben nem használhatók). Használatuk nem kötelező, és amúgy sem kell nagy dolgokra gondolni: különböző nehezítő kártyák (például indulj az utolsó helyről, vagy gyengített autóval), vagy megfelelő mérnök alkalmazásával jobb tapadás, néhány százalékkal több motorerő, vagy egyszer használatos „boost” kártyák, amikkel több pénzt kaphatunk, vagy épp néhány pozícióval előrébb rajtolhatunk. Ezek a módosítók nem forgatják fel fenekestül a versenyeket, nem avatkoznak be durván a szimulációba sem, de arra jók, hogy fokozzuk a kihívást, vagy aki nem akar az autó beállításaival szöszmötölni, az is kihozhasson belőle egy kicsit többet.
A tartalommal tehát nincs gond, de mi a helyzet a pályán? A Forzák fizikája részről részre fejlődött, csiszolódott, és nincs ez másként most sem. A hatodik rész vezetési modellje a két évvel ezelőtti nyitócímére épül, de a fejlesztők végre hallgattak egy régi-régi kritikára: sokkal jobb lett a tapadás, illetve az ehhez kapcsolódó egyensúly. Ugyanúgy megvan minden autó egyedisége, de végre tapad, aminek tapadnia kell (gondolok itt a verseny gumikra és a pályaautókra). Emlékszünk még a legendásan vezethetetlen V8 Supercars osztályra? Amivel a Forza 5-ben egy kanyart sem lehetett normálisan bevenni? Most végre pályaautóként viselkedik, még kikapcsolt segítségekkel is tökéletesen uralható, sőt: élvezetesen vezethető.
Ezt gyakorlatilag az összes autóra elmondhatjuk. Persze nem sínautó-szimulátorról van szó, továbbra is meg lehet csúszni (esőben aztán pláne), de sokkal jobb az egyensúly, mint korábban. Az AWD autók nem reménytelenül alulkormányzottak, a hátsókerekes erőgépek pedig nem akarnak keresztbe állni a legkisebb gázadástól. Tuningtól, futómű-beállítástól függően pedig természetesen tovább lehet javítani az úttartást. A karrierben minden verseny előtt lehetőség van az autót állítani és gyakorolni, így mindenki kiélheti ezt az oldalát továbbra is. Azon viszont senki ne lepődjön meg, hogy a Teljesítmény Index a karrierben háttérbe szorul: a játék automatikusan szintre fejleszti nekünk a járműveket (amennyiben azokat a karrier módon belül, egy versenysorozat kezdetén vásároljuk meg), másrészt viszont a karrier Index követelményei többnyire el is térnek az osztályok maximumától: megint csak példa: egy „A” osztályos sorozatban nem 700, hanem 650 lesz a megengedett szint. Éppen ezért multiplayerre külön fel kell készíteni az autókat, ugyanaz a konfiguráció nem lesz mindkét módban használható.
Az eredmény egy olyan vezetési modell, ami simán veri az összes eddigi Forza játékot. Nem hardcore szimulátor (ez teljesen egyértelmű, és soha nem is akart az lenni), de rendkívül élethű, autentikus vezetési élményt ad minden körülmények között. Ennyire szerteágazó autós játék nincs még egy – legyen szó akár utcai autókról, nyitott kerekű szörnyekről, hiperautókról, GT- Forma- vagy prototípus versenygépekről, mindegyik kategória tökéletesen vezethető, rendkívül élvezetes és élethű. Ennyire jól talán még soha nem sikerült eltalálni a realizmus és az elérhetőség közötti keskeny határmezsgyét.
Most először jelenik meg Forza Motorsport játékban komolyabban az éjszakai és az esős versenyzés. Bár egyik körülmény sem dinamikus (és erről sokat beszélgettünk megjelenés előtt), a végeredményt látva és érezve emiatt senkinek nem lesz hiányérzete. Mindkét szituációt sikerült ugyanis elképesztően hatásos módon modellezni. Az éjszaka valóban koromsötét, a kivilágítatlan pályákon (például Le Mans, Nürburgring) kizárólag a fényszóróinkra hagyatkozhatunk. Fantasztikus látvány, ahogy 24 autó reflektorai világítják meg az utat (és egymást), teljesen más élmény, mint nappal vezetni.
Ugyanez igaz az esőre is: bár ez sem dinamikus, mégis sokkal hatásosabb, mint amit más játékokban megszoktunk. Igazi, kemény esős, szutykos időket modellezett le a Turn 10, olyan körülményeket, amik esetén talán még épp, hogy rendeznének valódi autóversenyt. Hagyjuk az agyonreklámozott tócsákat: bár ezek nagy sebességnél komolyan képesek elrántani vagy megcsúsztatni az autókat, maga a vizes aszfalt, a rossz látási viszonyok, az arcunkba csapódó eső, a többiek által felvert vízpára jelenti az igazi kihívást. Egészen másképp kell közlekedni egy csurom vizes pályán, és jaj annak, aki kicsúszik a sáros fűre! A napszakokat és az esőt tekintve tényleg csak az a baj, hogy nem érhető el minden pályán. Tulajdonképpen ez a Forza Motorsport 6 legnagyobb, és igazából egyetlen komoly hiányossága.
A fenti körülményekhez persze megfelelő grafika is kell, a Forza Motorsport 6 pedig ezt tökéletes minőségben szállítja. Az 1080p felbontásból és a 60 fps-ből a játék soha nem enged – mehet előttünk akár 23 autó, verhetik fel a vizet, szakadhat az eső, vagy villoghatnak a dinamikus fényszóróikkal, a játék minden körülmények között teljesen stabilan tartja a képfrissítést, és ez az új vezetési modellel párosulva egészen csodálatos, folyékony élményt biztosít. A játék egyébként geometriájában nem jobb, mint az ötödik rész, a Turn 10 a két év tapasztalatot és extra hardver erőt a több autóra (24 a 16 helyett) és extra effektekre használta.
A hangzatos nevű ForzaTech grafikus motor végre jó barátságba került a részecske effektekkel is: az eső, a mindenhol tükröződő tócsák csak egy dolog, de a fejlesztők végre látványosabb gumifüstöt, vízfelverődést és sok egyéb ehhez hasonló elemet használhattak. Szinte minden pályán van füst – a pályák melletti kifőzdékből füst száll fel, szél hordja a homokot a pályára, vagy a havat az alpesi hegyekből, vagy porzik az eső a szélben. Ettől sokkal „térbenibb”, plasztikusabb, élethűbb lett a látvány.
Szerencsére a régi pályákhoz is hozzányúltak. Nem egyszerűen bemásolták a Forza 5 helyszíneit, hanem változtattak a bevilágításon, visszább vették a „szemünkbe süt a Nap” effektet, frissítették a pályák melletti reklámokat, a kerékvetőket, és bónusz jó hír, hogy egy árnyalattal visszavettek a színekből is. A játék továbbra is tipikusan „Forzás”, de a jobban szóródó fénynek és a természetesebb színeknek köszönhetően jóval kellemesebb a látvány. Néhány pálya, például a napos Silverstone, Laguna Seca vagy Catalunya például hihetetlen módon gyönyörű lett, természetesebb és élesebb képet adva, mint az előző részben. Laguna Secát külön kiemelném, a homokos aszfalt, a kék ég, a pályára homokot hordó szél effektjei nagyon durván megdobják a pálya hangulatát.
A Forza 6 néhol egyszerűen hihetetlenül néz ki! Menjetek végig a napos Daytona zöld fűvel benőtt kanyargós pályáján! Nézzétek meg Lime Rock zöld erdejét! Laguna Seca szikrázó homokdűnéit! Watkins Glen környezetét, Sebring beton korlátait, vagy az új Indianapolis aszfaltját. Egészen elképesztő a pályák kidolgozása, még a lecsavarozott gumi fekvőrendőrök összeolvasztási pontjai is látszanak. Nézzetek be az autók motorterébe, húzzátok végig a kezeteket a kárpiton, vagy a bőr kormányon. A Forza 6 olyan audiovizuális élményt ad (akár verseny közben, akár azon kívül), amire más autós játék jelenleg nem képes ilyen tökéletes képpel és mozgással.
A hangzást tekintve is fejlődött a játék – az ötödik rész szörnyű, kórussal vinnyogó zenéit felváltották a negyedik epizódhoz hasonló nyugodtabb, kellemesebb elektronikus dallamok. Külön igényesség a zene keverése: ahogy a boxutca megjelenésekor felerősödik, majd a verseny indulásakor egy „mozdulattal” megáll. Az egyes feladatokat, versenysorozatokat ismert és kevésbé ismert személyiségek narrációja vezeti fel, szintén makulátlanul igényes körítésben. Végezetül ott vannak a hangok: a Forza játékok mindig is jól szóltak, ebben most sincs hiba, a gumik csikorgása új és erősebb, az esőben meggyőzően susognak, azonnal hallani, ha csúszni kezd az autó, briliáns munka.
Sok olyan apróság van a Forza Motorsport 6-ban, amiről nem írtam, de amit a régi motoros (elnézést a képzavarért) Forza játékosok észre fognak venni. Sok apró részlet, amit korábban kritika ért, de most javítottak rajta. A pályákról eltávolították a ragadós „futóhomok” részeket, többé sehol nem ragadnak meg az autók, cserébe a levágható kanyarokhoz gumifalakat tettek. A rögzítetlen gumifalak interaktívak, a pályán szétszóródó abroncsok ott maradnak a verseny végéig. Jobb a mesterséges intelligencia, a Drivatarok már nem agresszívek, soha nem löknek ki féktávon. Ha megállunk, helyszíntől függően akár a pálya másik felén száguldó autók hangja is hallatszik. Vagy ott van a remek sebességérzet, az autók látványosabb koszolódása és horpadásai… Ez a sok apróság másabb, frissebb érzést kölcsönöz az egész játéknak. Egyáltalán nem olyan, hogy csak egy bővített Forza 5-tel játszunk. Ez egy valóban új játék, teljes értékű folytatás.
A Forza Motorsport 6 nem a legélethűbb szimulátor, és nem is tökéletes. Legnagyobb hiányossága, hogy nincs minden pályán eső és éjszaka, és nagyon hiányoznak az ázsiai pályák is – tartalomból és lehetőségekből sosem elég. Bele lehet kötni több dologba is, ha nagyon akarunk. Mégis az a helyzet, hogy ennyire változatos, tartalmas, gyönyörű és legfőképp élvezetes autós játék nincs még egy jelen pillanatban. Ahogy Michelisz Norbi Hondájával repesztünk a túraautós mezőnyben; ahogy hosszú távú versenyeken állunk helyt; ahogy különböző márkakupákon veszünk részt; festünk, alkotunk, tuningolunk, fotózunk és megosztunk… Annyi minden van ebben a játékban, ezernyi élményt nyújt, és ilyen minőséget még soha, sehol nem láthattunk. Ez a valaha készült legjobb Forza Motorsport, a GT/Forza irányvonal jelenlegi csúcsa, az Xbox One legjobb autóversenye.
9
A cikkben saját készítésű fotóimat láthatjátok, kattintásra teljes méretben is megnézhetők.
