Gears of War Ultimate Edition teszt
Marcus Fenix visszatér, a Delta csapat első kalandja pedig alapos felújítást kap Xbox One-on. De ez nem olyan „remaster”, amit mostanában megszoktunk. Egy alapoktól újjáépített kilenc éves történet vajon elég az üdvösséghez?
2006-ban az eredeti Gears of War elképesztően nagyot szólt Xbox 360-on. A hatás ahhoz volt hasonlatos, amit a Halo öt évvel korábban művelt. Egy igazi újgenerációs élmény volt – sokan ezért a játékért vették meg a Microsoft második konzolját, vagy éppen egy akkoriban még újdonságnak számító HDTV-t, hogy teljes pompájában élvezhessék az Epic Games soha nem látott produkcióját. Bár a játék még nem érte el a szép kerek tízedik születésnapját, a Microsoft most gondolta úgy, hogy a játék megérett a teljes felújításra. És bár manapság nagy divat teljes sorozatokat gyűjteményként újra kiadni, a fejlesztő The Coalition (korábbi nevén Black Tusk Studios), az eredeti Gears-direktor Rod Fergusson vezetésével nem ezt az utat járta. „Csak” az első rész kapott remake-et, na de milyet!
Azt azért tegyük tisztába, hogy én sosem voltam kifejezett Gears-rajongó. Kilenc évvel ezelőtt sem hozott lázba, ahogy az elefántlábú Főnix Márkus, és barátja, Dominik szétcsapnak a gonosz sáskahadak között. Ennek játékmeneti és művészi okai is voltak. Épp ezért tartom nagy erénynek, hogy a felújított (vagy helyesebben szólva újraalkotott) változattal még én is jóval szívesebben játszottam.
A Gears of War kampánya maradt a régi, játszható egyedül vagy ketten, akár helyi, akár online megoldással, ráadásul ki lett bővítve az egy évvel későbbi PC verzió extra fejezetével is. A történet így nagyjából hét óra alatt nyomható végig, ez persze nehezebb fokozatokon hatványozottan megnő. A fejezetek teljesítésével az extrák között koncepció galériák nyílnak meg, míg a pályákon elrejtett COG Tagek összeszedésével Gears of War képregényeket hozunk be. Van tehát új tartalom azok számára is, akik már töviről hegyire ismerik az eredetit.
A multiplayert sajnos e sorok írásáig nem tudtam kipróbálni, lévén megjelenés előtt gyakorlatilag lehetetlen volt játékostársakat találni. A működésről majd csak a hivatalos kiadás után hullik le a lepel, a tartalommal viszont egészen biztosan nincs gond: 19 pálya (beleértve az eddig PC-exkluzív térképeket) és 8 játékmód várja a multizókat, a legendás Horda mód kivételével tulajdonképpen minden itt van, amit a Gears játékokban a közönség megszeretett. Az egymás elleni mód ráadásul dedikált szervereken és 60 fps-ben fut (a kampány az extra effektek és az átvezetők miatt csak 30-cal), és a már megszokott XP- és rangrendszert kínálja. Sőt aki arra vágyik, még LAN (helyi hálózat) támogatás is van.
Az Ultimate Edition tehát bőven kimeríti a „teljes csomag” fogalmát, mindent belepakoltak, aminek az elmúlt kilenc évben köze volt az első Gears of Warhoz. Mindez viszont még nem lenne elég, ha nem lenne tényleg igényes, vonzó a csomagolás. A megnyugtató ítélet ezzel kapcsolatban, egészen röviden: az lett.
Hosszabban: a felújított Gears of War piszkosul jól néz ki. A fejlesztők ténylegesen az alapoktól gondolták újra a helyszíneket, a karaktereket, a páncélokat és a fegyvereket is, tehát nem egyszerű felbontás növelésről van szó (bár az is megvolt, az új játék 1080p-ben fut), hanem konkrétan új assetek legyártásáról és a kampány átvezető jeleneteinek újraforgatásáról. A csaknem maximumig húzott Unreal Engine 3 motor új bevilágítást használ, aminek köszönhetően új színekkel, árnyékokkal és élettel telik meg a játék „lerombolt szépségű” világa.
Sokan tartottak attól az első összehasonlító képek és videók láttán, hogy ez valami túl színes, habos-babos felújítása lesz a komor hangulatú eredetinek, de mindenkit megnyugtathatok, hogy erről abszolút nincs szó. Az Ultimate Edition tökéletesen őrzi az eredeti sötét, gyakran monokrómba hajló hangulatát, és aki engem ismer, az megkönnyebbülve nyugtázhatja, hogy engem továbbra is sok helyen zavart a játék egyszínűsége és sárgás komorsága. Az új bevilágítás, az epikus égboltok sokkal látványosabbá tesznek minden jelenetet, a részletes textúrák között pedig szimplán élvezetesebb a mászkálás és a harc. A második és a harmadik fejezet teljesen sötét, szinte horrorisztikus hangulata is megmaradt, sőt az új fényhatásoknak köszönhetően néha egészen döbbenetes látványban van részünk. Az éjszakai, esős pályákon már-már a legendás „Szamaritánus” techdemo képei sejlenek fel. Ez egy igazi remake, nem holmi maszatolás a felbontással, és ezt látva érthető, miért nem újították fel a teljes sorozatot. Megérte kizárólag az első részre koncentrálni (ettől függetlenül a vásárlók az Ultimate Edition mellé megkapják az összes Xbox 360-as részt is digitálisan, a visszafelé kompatibilitásnak köszönhetően).
Bár a látvány tényleg csodálatos lett, és az egész kiadvány egységesen profi képet sugároz, azért mégiscsak egy kilenc éves játékról beszélünk, ami itt-ott azért érződik rajta. A fedezékrendszer például még mindig nem tökéletes, szűkebb helyeken megesik, hogy Marcus olyan helyekre szorul be, vagy olyan falaknak támaszkodik, ahová nem kéne, és ez egy kiélezett tűzharcban élet-halál kérdése lehet. A gépi társak intelligenciája sem fejlődött semmit: Dom néha teljesen random módra szaladgál a pályán fel-alá, tudomást sem véve az ellenfelek helyzetéről, de olyanra is volt példa, hogy vissza kellett töltenem egy ellenőrző pontot, mert kedves Dominik beállt egy szoba szűk ajtajába, ahonnan emiatt nem tudtam kijönni.
A fedezékes harc sem tökéletes, mivel zoom nélkül nincs célkereszt, így gyakori, hogy ráközelítéskor Marcus egész máshová céloz, mint ahová mi gondolnánk. A viszonylag lineáris pályák tervezése sem egyértelmű, ami akkor jön ki igazán, mikor egy kicsit nagyobb mozgásteret kapunk. Néha nem tudni, merre vezet tovább az út a sok ugyanolyan rom között. Egészen apró bugok is akadnak az új kiadásban: egyszer nem nyílt ki egy ajtó, aminek ki kellett volna (újratöltés), illetve az átvezető jelenetek kezdetén tapasztalható némi beakadás, de ezeket egy patch formájában bizonyára hamar kinyírják majd.
Ha a Rare Replay-t a retro gyűjtemények koronázatlan királyának választottuk, akkor a Gears of War Ultimate Edition a modern újragondolások között foglalhat el hasonló helyet. Elképesztő az a munka, amit a játék alkotásába beletettek, nincs egyetlen elhanyagolt részlet sem, a régi és az extra tartalmak is egyetlen komplett, igényes csomagban simulnak egymásba. Ez valóban az első rész legteljesebb, legjobb és messze leglátványosabb verziója. Bár az alapanyag sem tökéletes, és hibáit is hozza magával, valamint akad egy-két apró döccenő, összességében ez egy rendkívül tartalmas és hangulatos, erőteljes játék, ami így 2015-ben, mai szemmel is abszolút profi munka. Talán sokat elmond, hogy még én is élvezettel játszottam végig a kampányt, amire 2006-ban nem tudtam volna rávenni magam. Már csak az utolsó fejezet végett is megéri.
A Gears of War Ultimate Edition nem okoz csalódást. Ha szeretted az eredetit, akkor ezt imádni fogod. A látványos kampány mellett az extrák és a multiplayer teszik igazán teljessé a kiadványt, ami így – véleményem szerint – bőven megéri az árát. Ideális nosztalgia a jövőre érkező Gears of War 4 előtt.
8
