Never Alone teszt
A videojátékok és az oktatás házasságából ritkán sül ki jó végeredmény, ezért általában fenntartással kezeljük az ilyen produkciókat. A Never Alone esetében nincs erre szükség. Olyan eszkimó mese ez, amit érdemes átélni, a mondanivalóján pedig "civilizált emberként" is elgondolkodni. Teszt.
Gyertek, gyertek ide a tűz köré, mesélek nektek egy történetet. Nunáról szól, az Iñupiat kislányról, akinek faluját égtelen nagy hóvihar érte el. Ez a hóvihar nem akart csitulni, így a kislány közössége nagy bajba került. Nem tudtak többé halászni, vadászni. Nuna úgy érezte, tennie kell valamit, minden bátorságát összeszedve elindult hát, hogy felderítse a hóviharok forrását, és ezzel talán megmentse faluját. Nem tudhatta, hogy a közelben egy éhes jegesmedve fog rátámadni, és csak az isteni szerencsének köszönhette, hogy egy okos és barátságos sarki róka a segítségére sietett. Ó igen, talán mindez nem is volt véletlen. A róka és a kislány barátságot kötöttek, és innen együtt indultak kalandra a végtelen jég- és hómezőkön át...
A Never Alone a felszínen egy 2D játékmenetű színtiszta platformer, minimális harccal és logikai feladatokkal, amelyek közül egyikben sem lehet megakadni. Egy indie játék, az Upper One Games fejlesztése, amelyet az interaktív ismeretterjesztésre szakosodott E-Line Media adott ki, és amelynél alázatosabb játékot jelenleg biztosan nem találunk. Miért? Mert a havas-jeges felszín alatt egy érdekes mese bontakozik ki, amely európai ember számára idegen és különleges. Mindez pedig annak köszönhető, hogy a játék minden eleme az Alaszka észak-nyugati részén élő Iñupiat nép hitéből táplálkozik. Ezeknek az embereknek az életét, hitét, szokásait egy 24 részből álló kisfilm-sorozat mutatja be, amit fokozatosan nyithatunk meg a végigjátszás során.
Nehéz eldönteni, hogy vajon a projekt melyik része élvezett nagyobb prioritást: a játék szolgálja ki a dokumentumfilmet, hogy könnyebben magunkénak érezzük ezeknek a csodálatos embereknek az életét, jobban tiszteljük a Földet és a természetet, vagy épp fordítva, esetleg a kisfilmek támogatják meg érdekes háttértartalommal a platformert? Egy olyan játékot, amelyet a konzolos közönség nagyon kedvel, amennyiben az igényesen van tálalva. Bármi is legyen a helyzet, igazából nem számít: a Never Alone játékként, és érdekes, hangulatos, a legkevésbé sem szájbarágós dokumentumként is megállja a helyét.
A játékban a kislányt és a rókát felváltva irányíthatjuk, együtt kell leküzdeniük a hóviharban feltáruló akadályokat. Nuna képes használni speciális fegyverét, a bolát a jég leverésére, sarki róka barátja pedig átfér a szűk réseken, magasra tud ugrani, és a barátságos szellemek erejét tudja segítségül hívni, amik a gyakorlatban a továbbjutást segítő platformokat jelentenek. A kaland egyáltalán nem nehéz, és kényelmes tempóban néhány óra alatt maradéktalanul teljesíthető, kidolgozása és hangulata viszont bőven kárpótol a soványnak tűnő tartalomért.
Játékmenete persze nem tökéletes, még úgy sem, hogy irányításáról néhány más platformjáték példát vehetne (rád nézek, Max). A két főszereplő eltérő kezelése teljesen rendben van, ám a pályákon gyakran feltámadó, kavargó szélvihar komolyan bele tud rondítani a képbe. A felerősödő szelet kell ugyanis felhasználni jónéhány ugrásnál, és ez a mechanika nem igazán kiforrott, nagyon sok a hirtelen megváltozó irányítás miatti halál (checkpoint viszont szerencsére nagyon sűrűn van). Az utolsó néhány pályán ez különösen frusztráló tud lenni, amikor a gyorsan változó szélben ide-oda kellene ugrálni, mászni, ráadásul sokszor szinte szó szerint a két karaktert párhuzamosan irányítva.
Itt van a játék következő gyenge pontja. Ha nem kooperációs módban játszunk egy másik barátunkkal (online támogatás nincs, csak helyi), akkor a mesterséges intelligencia által irányított másik karakter gyakran képes lemaradni, vagy egyenesen a halálba ugrani - ez megintcsak a játék második felében okozhat kellemetlen pillanatokat. Kár ezekért a durva élekért, mert más tekintetben egy igazán szerethető, igényes játékkal van dolgunk.
Igazán figyelemre méltó, hogy az általunk nem különösebben ismert fejlesztők milyen sokat kihoztak a sarkvidéki tájak hófödte panorámáiból. Az ember azt hinné, hogy ezen a vidéken nincs változatosság, ehhez képest a játék számtalan helyszínen végigvezet minket. Végtelennek tűnő hómezők, jeges barlangok, elhagyott falvak, veszélyes jégtáblák a tengeren, színpompás sarki fények... Izgalomból vagy konfliktusból sincs hiány. Az időnként ránk vadászó éhes jegesmedve, vagy a gonosz "szörnyű ember" (ismét csak az Iñupiat kultúra egyik meghatározó hiedelme) számos alkalommal menekülésre készteti hőseinket. Mindez gyönyörű grafikába van öntve, nagyszerű időjárási effektekkel, aprólékos animációkkal, finom mélységélesség-hatásokkal. Nagyon kellemes látvány, és tényleg le a kalappal, hogy az unalmasnak tűnő környezet a kaland legvégéig képes újat mutatni.
Nem hanyagolhatjuk el az audio szekciót sem. A jeges szél süvítése szinte csontig hatoló, szinte érezni, ahogy Nuna és kis barátja küzd az elemekkel, ahogy az elkorhadt fagerendák recsegnek-ropognak a szél súlya alatt. Rendkívül ijesztő tud lenni a jegesmedve üvöltése, de még egy-egy komolyabb széllökés is. Nagyon szépen, tisztán szól a játék, a narrátor pedig eredeti Iñupiat nyelven beszél, ez egyedülálló a videojátékok történetében. A narrációhoz és a kisfilmekhez természetesen angol felirat is bekapcsolható.
Tipikusan egyszeri élmény a Never Alone, de olyan élmény, amit szerintem mindenképpen érdemes egyszer végigélni. Nem tartogat kihívást, sem számottevő újrajátszási faktort. Valami mást ad, valamit, ami időnként talán fontosabb. Ismereteket egy olyan érdekes népcsoportról, akik teljes összhangban élnek a természettel, nem szennyezik azt, hanem mindennél jobban tisztelik. Olyan emberekről, akiknek a hit, a hagyomány és a közösség fontosabb mint saját maguk, akik gondolnak egymásra, és akik olyan körülmények között is képesek életben maradni, ahol mi egy pillanat alatt elveszítenénk a reményt. A Never Alone ilyen szempontból legalább annyira tanmese mint játék, és bár utóbbi kategóriában messze nem tökéletes, hangulata miatt bőven megéri az árát.
7
