Project CARS teszt
A brit Slightly Mad Studios feltett szándéka volt, hogy egy mindent verő szimulátort készítsenek. Olyat, amiben minden, de tényleg minden benne van, amit a rajongók hiányolnak napjaink autós játékaiból. Egy játékot, ami visszahozza a sport érzését az autóversenyzésbe. Sikerült nekik?
A Project CARS fejlesztésének története hosszú évekre nyúlik vissza. A londoni székhelyű Slightly Mad Studios, amely csapat korábban a felső-középkategóriás Shift sorozattal vált ismertté, a közösségi finanszírozás ingoványos rendszeréhez fordult egy igazi álomjáték elkészítésének érdekében. Nagy kiadó nélkül, felsőbb szintek beleszólása nélkül, pusztán a rajongók vágyai alapján összeállítani és kifejleszteni egy vadonat új, kompromisszumok nélküli szimulátort, amiben minden benne van, ami hiányzott az autós műfajból az elmúlt években.
A rajongók pedig nem fukarkodtak: a vágyak és kívánalmak sora végeláthatatlan, a legkisebb részletekbe menően mindenki el tudta mondani, mi hiányzik neki. Legyen benne ez, meg az, meg amaz is. Összesen több mint nyolcvanezren támogatták a Project CARS (amelynek címe is sokatmondó: CARS = Community Assisted Racing Simulator) fejlesztését, a Kissé Őrültek Stúdiója pedig szorgalmasan jegyzetelt. A visszajelzések alapján szó szerint hosszú évekig csiszolták, finomították a játékot, és pipálgatták az összeállított ellenőrzőlistát. Tegyük bele ezt is, azt is, meg amazt is.
Ne tartsunk mesedélutánt: a végeredmény érdekes módon egy ahhoz nagyon hasonló játék lett, amit már a Codemasters autós címei is kínáltak a '90-es évek második felében. A szinte kizárólag versenyautókra fókuszáló, valódi pályákon, valódi szabályok szerint folyó versenygés, szakítva az autós zsáner jelenlegi királyai által favorizált közúti autók vanilla körözgetésével. Összehasonlításképp: ha a Forza Motorsport egy luxus Ferrari, annak minden fényesre csiszolt fényűző alkatrészével és tökéletességével, akkor a Project CARS egy durrogó, csattogó, ütött-kopott, zajos, fapados versenyautó. Pontosan tudjuk, hogy komoly pályaversenyzésre melyik az alkalmasabb.
Sajnos a képzeletbeli ellenőrzőlista pipálgatása, vagyis hogy a fejlesztők szinte kizárólag a támogatók vágyálmainak beépítésére koncentráltak, egyben azt is jelenti, hogy a Project CARS játékként semmi mást nem kínál, mint a tényt, hogy sokmindent tud, amit mások nem. Van itt ugyanis minden: dinamikus napszakok és időjárás, sokféle versenyosztály, élethű szimuláció olyan részletekkel, mint büntetések, kiugrás a rajtnál, lefulladás, szabad- és időmérő edzések, amik önmagukban tényleg elkápráztatják az autósport iránt érdeklődőket. Csakhogy ezen kívül a játék csont és bőr. A teljes tartalom (nagyjából 70 autó és 28 pálya) nyitva van, nincs közvetett motiváció, semmiféle progresszió, előrehaladás, semmiért nem kell tenni semmit. Itt vannak a "fícsörök", amiket akartatok, tessék, üljetek be és menjetek, sziasztok.
A játékmódok is ezt a fapados hozzáállást tükrözik. Értelemszerűen a karrier mód a legnagyobb falat. Ezt bármelyik versenyosztályban elkezdhetjük, a szezon egy naptár szerint folyik, majd a teljesítményünk függvényében a bajnokság végén új szerződéseket kapunk más kategóriákban. Elméletben lehetőség van mondjuk gokartban kezdeni, aztán a ranglétrán felmászva egészen az LMP1-ig jutni, de aki akar, kezdhet rögtön a prototípusok között is. A versenyek között emaileket kapunk a csapattól, illetve meghívásokat alkalmi futamokra. Standard stuff, ahogy az angol mondaná. Ha egy szezonnak vége, jön a következő. Nincs tét, nincs jutalom, pénzrendszer, nem nyílik meg semmi. Versenyezgetünk amíg meg nem unjuk.
Egyéb játékmódok között van a saját versenyhétvége létrehozása (komplett saját bajnokságot sajnos nem lehet kreálni), az online versenyek, illetve a Driver Network mód, ahol időszakos online események vannak világranglistákkal. Lehet menni az idő ellen, vagy gyakorolhatunk előre beállított körülmények között, szabadon választott autóval és helyszínen. Kár, hogy a Slightly Mad egyáltalán nem akart újítani ilyen értelemben semmit.
A Project CARS szépsége tehát nem a körítésben vagy a tartalomban keresendő (bár a 28 pálya csaknem 100 nyomvonala fantasztikus szám, és valódi változatosságot jelent), hanem magában a vezetési élményben. A játék fizikája megpróbál a lehető legélethűbb lenni, és minden nüanszra odafigyelni, ami egy valódi versenyautó esetében számít. A négykerekűek értelemszerűen nem tuningolhatók, de a legaprólékosabb módon beállíthatók. Futóművek, keréknyomás, fékhatás, aerodinamika, de még az üzemanyag szint is számít, ha a legjobb köridőt akarjuk elérni. A pályára kigurulva pedig alighanem a legszigorúbb, legkeményebb szimulátor fizika vár bennünket, amit konzolon valaha megtapasztaltunk. Az autók durván pattognak az aszfalt egyenletlenségein, könnyen megcsúsznak a vizes kerékvetőkön, folyamatosan oda kell figyelni a tempóra, a megfelelő ívekre és a finom kormányzásra. Némelyik pályával szó szerint küzdeni kell körről körre, kanyarról kanyarra, és az irányítási modell a legkisebb hibát sem tolerálja.
Éppen ezért lesznek komoly gondban azok, akik hagyományos irányítóval akarnak versenyezni. A Project CARS kezelése ugyanis egyértelműen kormányra lett tervezve, kontrollerrel egész egyszerűen túl érzékeny. A legapróbb mozdulatokat is durva rángatásnak veszi, amivel száraz pályán (és megfelelő beállítások mellett) még el lehet lenni, de ha lezúdul az eső, akkor szinte vezethetetlenné válnak az autók. Ez vízválasztó lehet (a szóvicc nem szándékos), és bár a fejlesztők fogadkoznak, hogy javítanak a kontrolleres irányításon, kérdés, hogy ez mikorra és milyen formában valósul meg.
És ha már az élmény került szóba, akkor nem mehetünk el az azt csorbító bugok, hibák és szimpla igénytelenségek mellett. Röviden: a Project CARS nincs készen. Annyira csiszolatlan, olyan ordítóan amatőr hibák vannak benne, amik arról árulkodnak, hogy még legalább néhány hónap kellett volna a funkciók és a kezelőfelület csiszolására. Beállítások állítódnak el saját maguktól, néha rossz helyre ugrik a kurzor, nincs rendesen kiírva a leggyorsabb kör egy verseny végén, nem lehet a világranglistákon a barátok idejére keresni, az ellenfelek autói néha szellemként mennek át rajtunk, eltűnik a hang, és még kismillió bosszantó hibát lehetne felsorolni. A buglista kilométeres, hosszú út áll még a fejlesztők előtt, hogy ebből a játékból igényes, kiforrott termék legyen. Jelen állapotában ugyanis messze áll ettől.
Nemcsak bugok, hanem elbaltázott dizájn döntések is vannak a játékban, ami különösen annak fényében dühítő, hogy mennyi részletre odafigyeltek a fejlesztők. Aki ismeri és követi a valódi autósportokat, az el sem tudja képzelni, hogy a versenymérnök miért mondja be, ha zöld a lámpa. "Mindjárt indul a verseny, szólok ha zöld." A világon nincs olyan autósport, ahol a rajt pillanatában rászólnak a pilóta fülére: Induljál már. Nincsenek zászlós emberek, nincs biztonsági autó, a repülő rajtot nem a célvonal közelében, hanem az azt megelőző kanyar kellős közepén eresztik el, a boxkiállások pedig nevetségesek: a pitlane teljesen üres, minden autót 1 db ember vár egy táblával, és szellemek cserélik a kerekeket sziszegő, nem létező légkulcsokkal.
Ezért (is) annyira kétarcú játék a Project CARS, mert a fentiek ellenére, ha minden a helyén van, mégis olyan élményt képes nyújtani, amit más autós játék jelenleg nem. Ahogy a pályán változnak a fényviszonyok, lassan leereszkedik a köd, vagy lemegy a nap, bekapcsolódnak a fényszórók (apropó, a fényszórókat és az ablaktörlőket is mi magunk kapcsolhatjuk). Ahogy körről körre változik a tapadás, vagy ahogy az akár 39 autóból álló mezőny végig kígyózik a látványos versenypályákon... A dinamikus körülményekkel, állítható verseny hosszokkal és időjárással rengeteg lehetőség kínálkozik emlékezetes versenyekre, akár egyedül, akár másokkal online, és végső soron ez volt az, amit a projekt támogatói és rajongói elsődlegesen szerettek volna megkapni. Megkapták - tényleg szomorú, hogy ennyi szükségtelen nyűggel együtt.
Technikai értelemben sem más a játék: a beígért "nextgen grafika 60 fps-sel" csak bizonyos körülmények esetén áll: némelyik pálya gyönyörű, míg más helyszínek láthatóan elnagyoltak és semmilyenek. A képfrissítés 25 és 60 fps között ingázik tulajdonképpen állandó jelleggel, némelyik pálya (például Spa, Monaco) még üresen, szárazon is durván szaggat. Soha nincs meg az a stabil, folyamatos érzés, és ez tovább rontja a játszhatóságot, különösen kontrollerrel. A negatívumokért bőven kárpótolnak az effektek: a változatos kameranézetek, a döbbenetesen élethű bevilágítás, ami magasan a legjobb az iparban jelenleg, a változó fényviszonyok, a vizes aszfalton vízpárát húzó autók, az egész pofásan kidolgozott belső terek. A grafika összességében mindenképp pozitív, de az is egyértelmű, hogy ezen a hullámzó teljesítményen javítani kell a jövőben.
Brutál erősre sikerültek a hangok is. Minden autó üvölt (némelyik, például a Formula autók túlságosan is), verseny közben pedig sok egyéb hangot is hallunk: a padlólemez talajhoz való súrlódását, mindenféle csattanást, nyekkenést, pattogást. Megintcsak vannak járgányok, amik meggyőzőbben szólnak, az Audi R18 dízel hangját például valószínűsíthetően egy traktorról mintázták, mert a valóságban nem így szól. Hiányoznak a környezeti hangok is. Nincs szurkoló közönség (csak kartonpapír emberek dísznek), nincsenek légkürtök, hangosbemondó a pályán, így a vezetés ilyen szempontból hasonlóan magányos és üres, mint a sokat kritizált más programokban. Átlendülve a mérleg pozitív oldalára ismét, a menükben remek zenék alapozzák meg a hangulatot.
A Project CARS egy kiváló szimulátor egy középszerű játékba csomagolva. Hatalmas élmény, ha van egy drága kormányod, és ki akarod használni minden képességét. Frusztrálóan bugos, igénytelen termék, ha a kép egészét nézzük. A Slightly Mad Studios kétségtelenül sok olyat tett le az asztalra, amiket mások nem, ugyanakkor már nem jutott idő mindezt játékosbarát formába csomagolni. A játék szubjektív megítélése így nagyban függ attól, kinek mi a fontos. Vannak, akik most felállva, csillogó szemmel ünneplik, pedig a játék valójában nem forradalmasít semmit, mindössze sok olyasmit hoz vissza, ami kikopott az autós játékokból az utóbbi években. Mások elítélik az ordas hibái miatt. Véleményem szerint egyik oldalnak sincs igaza. A Project CARS-ban rengeteg a potenciál. Ha a későbbiekben ehhez felnőnek a fejlesztők, igazi klasszikus lesz belőle. Addig megmarad csiszolatlan gyémántnak, amiben valakik ékkövet, mások csak kavicsot fognak találni.
7
A képek az Xbox One verzióból készültek a Game DVR eszközzel.
