Pure Pool teszt
Mindenki ismeri, és a legtöbben szeretik is a biliárdot, illetve annak minden formáját, leginkább a poolt. Ha "elmegyünk biliárdozni", akkor poolt játszunk, de a VooFoo Studios jóvoltából az Xbox One tulajdonosoknak már ki sem kell lépniük a szobából ehhez. Megérkezett a Pure Pool, és hozzá az Xbox Blog tesztje is.
Van valami finom elegancia a biliárdban. A félhomályos, kényelmes klubok érzése. A tükörsimára lakkozott golyók pontos csattanása, a sikeres lökések utáni elégedettség. Mindenki ismeri, mindenki játszotta már, és biztos vagyok benne, hogy a legtöbben szeretik is ezt az igazán közösségi szórakozási formát. Videojátékként viszont az utóbbi időben nem igazán sikerült jól visszaadni ezt a hangulatot. Volt néhány próbálkozás, de az utóbbi években egyértelműen az angol VooFoo Studios jutott ehhez legközelebb, akiknek a Pure Pool az első, Xbox platformra is megjelenő játékuk.
Ahogy a neve is mutatja, a Pure Pool tényleg a vegytiszta biliárd hangulatát igyekszik átadni, mindenfajta sallang nélkül. Ez kétélű fegyver, egyfelől könnyen tanulható és játszható, egyértelmű videojáték, másrészt sok olyan tulajdonságot és tartalmat nélkülöz, amit ma egy profi címtől elvárnánk. Amit ez a kedvező árú indie játék nyújt, azt többnyire jól teszi. Többet nem várhatunk tőle, de ez nem is feltétlenül baj.
Az egyjátékos módok közül a Karrier lenne az, amelyik a leghosszabb ideig kitart, fokozatosan nehezedő ellenfelekkel és különféle kihívásokkal. A pool mindenféle játékmódja képviselteti itt magát. Játszhatunk 8-ballt (egyik játékos a csíkos, másik a teli golyókat löki), 9-ballt (ahol számsorrendben kell lelökni a golyókat), de ezeken felül van időhatár szorításában zajló, vagy az első hibáig tartó kihívás is, ahol a cél minél több golyót lelökni sorban, kihagyás nélkül. A különböző meccsek és kihívások aránylag változatossá teszik a karriert, legalábbis papíron mindez jól hangzik, sajnos azonban a Pure Pool egy ordító hibától szenved.
Ez pedig a mesterséges intelligencia, ami gyakorlatilag kimerül a szemtelenül csaló, irreális ellenfelekben. Amikor a karrier legelső meccsén az M.I. úgy letakarítja az asztalt, hogy a játékos még csak lehetőséghez sem jut, akkor tudható, hogy komoly bajok vannak. Bár az ellenfelek több nehézségi szintre vannak beosztva, már a második, Pro fokozatúak is szinte verhetetlenek, mert gyakorlatilag képtelenek hibázni. Ez normál meccsen nem akkora probléma, hiszen ott lehetőség van snookert adni, illetve úgy alakítani a meccset, hogy mi végig előnyben legyünk. Ám van egy játékmód, a Killer, ahol az a lényeg, hogy mindkét félnek van három hibázási lehetősége, és egymást váltva kell lelökniük egy-egy golyót. Aki hibázik, elveszít egy életet, és akinek elfogy, veszít. Namost ezen a ponton (konkrétan az Amatőr karrier negyedik bajnokságában) meg is reked az egész játék, a gépi ellenfél ugyanis nem hibázik. Mindent lelök, szemét csaló módon, olyan manőverekkel akár, amire még Ronnie O'Sullivan is felhúzná a szemöldökét. Próbálkozam sokszor, 30-35 percig is kihúztam, de lehetetlenség. Ráadásul a gép nem hogy veszítené, még gyűjti is az életeket: ha ugyanis egy lökéssel két golyó is legurul, akkor extra élet jár. Itt a Karrier meg is reked - oltári szerencse nélkül örökre. És akkor ez csak az "Amatőr" bajnokság, lenne még "Profi" és "Mester" szint is.
Sajnos a karrier mód ilyen szempontból rosszul lett megtervezve, hiszen a meccsek megnyerése nélkül nem lehet tovább haladni. Nagy kár, mert játékmenet és élmény szempontjából a Pure Pool mindent visz, amit eddig a témában bárki bármit csinált. A játék tökéletesen visszaadja a biliárd klubok elegáns hangulatát. Finom, kellemes zenék szólnak a háttérben, halk csevej és zajok dobják fel az audio-élményt. A golyók valósághűen mozognak az asztalon, finom csattanásuk, egészen élethű fizikájuk ugyanolyan megunhatatlanná teszi a játékot, ahogyan a valóságban. Mindehhez pedig a szinte fotorealisztikus grafika is asszisztál.
Az nem kérdés, hogy a Pure Pool a jelenlegi legszebb biliárd játék. Tökéletes képminőséggel, 60 fps-sel mozog, semmi belassulás vagy képtörés. Az asztal legapróbb részletei, a posztó szövetének apró barázdái is tökéletesen láthatóak, de még a dákóról lehulló krétapor is. A tökéletesen csillogó golyók megdöbbentő élethűséggel gurulnak és "szédülnek bele" a lyukakba, a háttér finom elmosás effekttel, sejtelmes mozgással jelenik meg, így élővé téve a helyet, a fejlesztőknek mégsem kellett komolyabb munkát fektetni a kidolgozásába - ügyes trükk. Igen, ez az a grafika, amit ma már elvárunk egy ilyen "egyszerű" játéktól.
Ahogyan minden más, úgy a játékmenet is nagyon egyszerű a Pure Poolban. A szokásos "felső" kameranézet hiányzik, kizárólag saját szemszögből, a dákónk mögül szemlélhetjük az asztalt, de van lehetőség 3D-ben körbejárni is azt. Némi irányzék-rásegítésen kívül semmiféle indikátorunk nincs, a lökés erejét a jobb analóg kar hátrahúzásával állítjuk be, pusztán érzésre. Ez kezdetben gondokat okozhat, de később meglepően jól rá lehet érezni, és szinte rutinszerűen oldjuk meg az egyre komplikáltabb helyzeteket is. Nagyon élvezetes így a játék, talán badarságnak hangzik, de szinte érezni a dákó súlyát, a golyók lendületét az asztalon. Elképesztően jól megcsinálták.
Vannak mindenféle online lehetőségek is, és itt akkor vissza is kanyarodhatunk a játékmódokhoz. Van világranglista a lejátszott online meccsek alapján, illetve a Challenge mód, ahol a különböző játékmódokban elért eredményeink alapján jelenünk meg a világ játékosai között. Legtöbb hiba nélkül eltett golyó, leggyorsabban letakarított asztal stb. Az egymás elleni online játék viszont nagyon gyenge technikai lábakon áll: a játékosok csak egy közös listában jelennek meg. Matchmaking nincs, egymás meghívása macerás, nem jól követhető folyamat. Játék közben nem látjuk valós időben, ahogy a másik céloz, csak lövésének animációját látjuk jókora késéssel. Sikerült egy igazi game-breaking bugot is a játékban hagyni, amikor is mindketten úgy látják, hogy a másiknak kéne löknie, így konkrétan megáll a játék, és csak a kilépés segít. Rossz tervezés és amatőr hibák ezek, ami nagyon sajnálatos, mert egy ilyen játéknak épp az online módja lenne a legizgalmasabb és legszórakoztatóbb (kiváltképp, ha a mesterséges intelligencia ennyire lehetetlen). Csak remélhetjük, hogy később érkezni fog ehhez egy javítás, a fejlesztők egyelőre nem reagáltak erre a felvetésre.
Nagyon vegyes a kép a Pure Pool esetében. Benne lenne a potenciál, hogy minden idők talán legjobb műfajbeli videojátéka legyen, mert tökéletesen játszható és csodaszép. Ugyanakkor rossz tervezés és amatőr bugok fosztják meg ettől a lehetőségtől - a csaló mesterséges intelligencia, a gyenge online mód és a lényegi tartalom tulajdonképpeni hiánya (csupán egyetlen helyszín, minimális testreszabási lehetőségek). Amikor viszont jól működik, akkor a Pure Pool egy rendkívül hangulatos, elegáns, igényes termék képét mutatja, amivel öröm a játék akár órák hosszan is. Végső soron pedig ez a lényeg. És még óradíjat sem kérnek a végén.
6