Raiden V teszt
Több, mint negyed évszázada már, hogy a Raiden először felbukkant a japán játéktermekben. A shoot ’em up műfaj egyik leghíresebb képviselőjének új számozott folytatása Xbox One exkluzívként érkezett. Vajon sikerült új életet lehelni ebbe a klasszikus stílusba, vagy a fejlesztők egy helyben topognak?
A japán, játéktermi címeket gyártó Seibu Kaihatsu aranytojást tojó tyúkra talált 1990-ben, amikor útjára indította a Raiden sorozatot. Ha instant klasszikusról nem is beszélhetünk, a 2D-s vertikális lövöldözős játék az egyik legnépszerűbb cím lett műfaján belül, és folytatások, valamint mellékágak egész sorát eredményezte. A cégtől 2005-ben többen kiléptek, és megalapították a Moss, Ltd-t, majd megvették maguknak a Raiden licenszet is, így most, 26 évvel később már ők nyújthatják át nekünk a sorozat új részét. Megérkezett a Raiden V, hogy újból totális háborút zúdítson az emberiség nyakába.
A távoli jövőben a Föld nemzetei egyesültek, és közös hadsereg védi a bolygót mindenfajta külső és belső fenyegetéstől. Igen ám, csakhogy rejtélyes kristályok bukkannak fel, amik elkezdik megfertőzni a hadi eszközöket, amik így az emberek ellen fordulnak. Eleinte csak kisebb egységek fertőződnek meg, viszont amikor már egy komolyabb anyahajó is áldozatul esik a földönkívüli fenyegetésnek, az űrparancsnokság a Raiden vadászgépek bevetését rendeli el. Ideje utánajárni, ki vagy mi okozza a pusztítást!
Természetesen egy nagyon klasszikus, vertikális 2D játékmenetű shoot ’em up játékról beszélünk (a „shmup” kifejezéstől továbbra is rosszul vagyok). A játék besorolható a „bullet hell” kategóriába is – nem annyira vad lövedékpokol, mint mondjuk a Cave shooterei, ahol gyakran a lövedékek tengerében kell manőverezni, de azért itt is akad ránk ömlesztett ólom bőven. A Raiden V finomsága viszont nem ebben, hanem a harcrendszer más vetületeiben rejlik.
Háromféle Raiden vadász közül választhatunk. A japán (Azuma), az amerikai (Spirit of Dragon) és a francia (Moulin Rouge) gép között a másodlagos fegyverek jelentik a különbséget, amúgy mindegyikükre választhatunk a sztori elején, hogy melyik három fő fegyvert (gépágyú, lézer, plazma) visszük. A fegyverek játék közben fejleszthetők, de ez egyúttal komoly taktikai jelentőséggel is bír. Köztük ugyanis nem választhatunk bármikor, hanem csak az időnként felbukkanó power-up felszedésekor. Amilyen színben épp pompázik, azt a fegyvert kapjuk. Ezek elég ritkán jelennek meg, úgyhogy nagyon oda kell figyelni, mikor vesszük fel őket, különben jó ideig a nyakunkon maradhat egy olyan fegyver, ami az adott pályaszakaszhoz egyáltalán nem alkalmas.
A Raiden V másik érdekessége a pontozási rendszer (mint tudjuk, az ilyen játékok egyik legfőbb vonzereje, hogy minél magasabb pontszámot érjünk el a játék, vagy az életünk végére). A képernyőre beúszó, berepülő vagy beguruló ellenfeleket minél hamarabb lőjük ki, annál magasabb szorzót kapunk rájuk. Ez kifejezetten ösztönzi a bátor, támadó jellegű játékot, a magas pontszámért cserébe magasabb kockázatot is kell vállalni azzal, hogy a játékidő nagy részét a képernyő tetején töltjük, nem pedig az alján, a lövedékeket kerülgetve. Ez a kockázat-jutalmazás rendszer kitűnően működik, nagyon izgalmassá teszi az akciót.
A legnagyobb érdekesség viszont mégsem ez, hanem az internetes felhő alapú „Cheer System”, amit magyarra talán „Bíztatási Rendszerként” lehetne legjobban fordítani. A dolog a következőképp működik: a velünk azonos pillanatban, a világ bármely pontján játszó pilóták kiemelt eredményeit valós időben látjuk (példa: bizonyos mennyiségű ellenfél kilövése, bónuszok felszedése, kimagasló eredmény elérése stb.). Amikor egy ilyen eredmény felbukkan, „bíztatást” küldhetünk nekik egy gombnyomással, és ők is nekünk, ha mi érünk el valamit. Játék közben folyamatosan látjuk, hány ilyen bíztatást kapunk másoktól. Akár küldjük, akár kapjuk ezeket, egy speciális csík töltődik, ami ha megtelik, behívhatunk magunk mellé egy extra vadászgépet, ami velünk együtt pusztító támadást intéz az egész képernyő ellen. Megfekteti bármelyik főellenséget, úgyhogy egyáltalán nem mellékes ez a rendszer – ezen túlmenően pedig kifejezetten hangulatos, hogy látjuk, mások velünk egyszerre játszanak, és küzdenek a meglepően hosszú kampány 8 pályájának valamelyikén.
A Story Mode tényleg elég tartalmas és változatos. A nyolc pálya a Föld és a világűr minden táján megfordul – van itt erdő, jégmező, sivatag, tengeri háború, barlangok, űrállomások és idegen világ, erre nem lehet egy szavunk sem. Bárki végigjátszhatja, hiszen alap a végtelen Continue, de a pontszám csak egyetlen életre érvényes, a világranglistára tehát tényleg csak a legjobbak kerülhetnek fel (ha halál után folytatjuk a játékot, lenullázódik a számláló). Igazi klasszikus japán shoot ’em up érzés, rendkívül gyors, lendületes játékmenettel, állítható nehézségi szintekkel, és több tucatnyi útvonallal, amik más-más befejezéshez vezetnek.
Emellett választható még a Boss Mission mód, ahol a játék különböző főellenségeinek mehetünk nekik mindenféle szinten és különböző időhatárokkal. Sajnos multiplayer nincs a játékban, sem helyi, sem online – ezek a funkciók kimerülnek a fent említett „Cheer System”-ben.
A valóban újszerű online rendszert leszámítva a Raiden V különösebben nem viszi előre sem a sorozatot, sem magát a műfajt – úgy tűnik, hogy a japán fejlesztők még mindig valahol a Dreamcast színvonalán járnak. Ez nem feltétlenül baj (a játékmenet kiforrott és tökéletesre polírozott), de technikailag már nagyon le vannak maradva. Viszonylag kis mérete ellenére a játék sokat tölt, a látvány pedig amellett, hogy nagyon szép és stílusos, nem lépett túl a két-három konzolgenerációval ezelőtti szinten. Minden 3D-s, a terep, a vadászgépünk és az ellenfél egységei is, de az 1080p felbontáson és a stabil 60 fps-en kívül nincs semmi, ami 2016-ra emlékeztet benne. A játékmenet, a gyönyörű színek, a változatos tájak és a kiváló dizájn persze feledteti mindezt, de azért elég hátborzongató belegondolni, milyen lenne ez valami korszerű grafikus motorral, nagy költségvetésű látvány mellett.
Érdekesség, hogy a japán változatot csak hónapokkal később követő nyugati verziók teljes angol szinkront kaptak (az eredetiben semmilyen nem volt). Játék közben gyakorlatilag végig beszélnek, és bár a szinkron maga elég gyenge, azért jól mutatja, mennyi plusz munkát öltek az angol nyelvű változatba. Az mondjuk őszintén vicces, mennyi helyesírási hiba van benne, akár a játék honlapján vagy a trailerében is (a tündért például „fairy” helyett „fairly”-nek írják, ami teljesen mást jelent), tényleg a ’90-es éveket idézi, ahogy a játék egész prezentációja is.
A technikai hiányosságok és a több szempontból is elavult technológia ellenére sem lehet haragudni a Raiden V-re. Egy hagyományos japán műfaj büszke képviselője, aminek hibáit bőven ellensúlyozza a nagyon kiforrott játékmenet, ami acél idegeket, villámgyors reflexeket és tökéletes pályaismeretet igényel. Játszhatnak vele a kezdők is, a profik pedig hosszan tartó szavatosságot találnak benne a high-score vadászat miatt. Innen nézve a játék pont olyan, amilyennek vártuk: hagyományőrző.
Egy nagyon igényes, lendületes shooter érdekes online mechanikával, tökéletes irányítással, változatos és tartalmas kampánnyal. Ha valaha is megfordult a fejedben, hogy ilyen játékot kipróbálnál, akkor a Raiden V mindenképp kitűnő választás. Ha irtózol tőle, akkor nem ez fogja megszerettetni veled. A hagyományok már csak ilyenek.
8
