Rare Replay teszt
Harminc év munkásságát foglalja össze a Rare eddigi legnagyobb szabású gyűjteménye, amely a régi rajongók szívét egész biztosan megdobogtatja, de egyúttal megpróbál újakat is szerezni. A Rare Replay szerelmeslevél a játékosok részére, még ha a csomagolása nem is tökéletes. Teszt.
Amióta a Microsoft igen jelentékeny összegért megvásárolta a Rare-t a Nintendo-tól, sokan sokszor temették már a legendás angol stúdiót, és az utóbbi években tényleg úgy nézett ki, hogy a twycrossi csapat végleg elvesztette a helyes irányt. Most viszont úgy tűnik, megannyi klasszikussal a háta mögött a banda lassan visszatalál a saját útjára, ezt pedig mi mással is tehetnék emlékezetesebbé, mint leghíresebb korábbi címeik gyűjteményével? A Rare Replay nem más, mint visszatekintés egy fantasztikus múltra – reméljük, a Microsoft vezetői is lelkesen tanulmányozzák.
Maga a gyűjtemény úgy van felépítve, mintha egy színház dicsőségfalát nézegetnénk. A fő menüpont maga a játéklista, amelyből az egyes címek indíthatók. Technikailag még érdekesebb, és tegyük hozzá: sajnos kissé zavaros lett a csomag kialakítása. A legrégebbi (értsd: Xbox 360 előtti) játékok egyben, magában a Rare Replay pakkban vannak, míg az Xbox 360-as címek külön-külön, visszafelé kompatibilis játékokként kerülnek fel az Xbox One merevlemezére.
Ez azért zavaró, mert a játéklista emiatt teleszóródik az Xbox 360-as játékok ikonjaival, előnye viszont, hogy ezeket egyenként le is törölhetjük, így nem szükséges a teljes 50 GB körüli tárhelyet lefoglalni, ha úgysem játszanánk mindennel. A Rare Replay lemezén egyébként rajta van mind a 30 játék, illetve a digitális változat is tartalmazza ezeket, tehát a kissé zavaros felépítés ellenére a csomag önmagában is tartalmaz mindent, nem kell várnunk a visszafelé kompatibilitás későbbi One-os bevezetésére.
A játékkínálat tényleg szinte mindent felölel, amiről a Rare híres, de azért akadnak döccenők a felhozatalban. Az 1980-as évek játékai tényleg csak érdekességnek jók, mai szemmel ugyanis már nemcsak látványban, de játékmenetben is nehezen értékelhetőek. Az olyan darabok, mint az eredeti Jetpac, az Atic Atac vagy mondjuk a Sabrewulf, egyszerűen ma már nem nyújtanak tényleges játékélményt.
Egészen a Nintendo 64 korszakig kell előre szaladnunk, hogy kezdjenek érdekessé válni a dolgok. Az olyan produkciók, mint a Blast Corps vagy a Conker’s Bad Fur Day már szórakoztató címek még a maguk mosottas látványvilágukkal is (viszont itt meg kell jegyezni: óriási kihagyott ziccer, hogy Conker kalandjából nem a felújított Xbox változatot rakták be). Az Xbox-ra megjelent Grabbed by the Ghoulies már egészen pofás, a cel-shaded grafikának köszönhetően jól öregedett, az Xbox 360-ra kiadott játékok pedig kifejezetten jól tartják magukat.
A Rare Replay-nek olyan ár-érték aránya van, amivel más kiadvány nem igazán versenyezhet. Ha csak a kilenc 360-as címet is vesszük alapul, az 5990 forintos ár akkor is bagatell. A visszafelé kompatibilitás egyébként (legalábbis ezeknél a játékoknál) szinte tökéletesen működik, nincs lag vagy lelassulás, az emulátor még olyan mókás dolgokat is tud, mint az eredeti Xbox 360 indítási képernyő, vagy a régi virtuális billentyűzet és értesítések. Ugyan egyik játék sem „remaster”, hanem eredeti formájukban futnak, cserébe az előző konzolon elért achievementeket azonnal átveszi a játék, és beépíti a Rare Replay kártyánkba.
Merthogy a Rare Replay nem egy sima kollekció: minél több címmel játszunk és minél több jó eredményt (Milestone) érünk el, virtuális kártyánkra annál több matrica kerül, ezek pedig dokumentumfilmeket és egyéb, korábban nem látott finomságokat oldanak fel a gyűjtemény Rare Revealed menüpontjában. Beszélgetés a csapat legrégebbi tagjaival, kulisszatitkok, kiadatlan zenék és átvezetők, „így készült” kisfilmek – ezek a videók nemcsak papíron mutatnak jól, hanem tényleg informatív és szórakoztató bepillantást nyújtanak abba a korszakba, amikor a Rare legendás játékai születtek.
A legrégebbi játékokhoz külön kihívások is kapcsolódnak, ez a Snapshot mód. Ezek a „pillanatképek” tulajdonképpen az eredeti címek megbolondítása új szabályokkal és feladatokkal, amik többnyire időre mennek. Ha teljesítjük őket, további matricákat kapunk, így nyitva meg még több extrát na és persze achievementet. Szóval az alap játékokon túl van feladat bőven, van motiváció, hogy kicsit jobban beleássuk magunkat a legkorábbi játékokba is, végső soron pedig kiváló áttekintést kapunk arról, hogyan fejlődtek a csapat munkái egyik évtizedről a másikra.
Visszatekintve egyébként ma már látható, hogy a sokat szidott csapat azért az Xbox 360 korszakban is sok klasszikust alkotott. A kereken tíz éves Kameo például még ma is nagyon hangulatos mese, a Viva Pinata játékok rendkívül szórakoztatóak (és a hazai játékosoknak jó hír, hogy az első rész magyar szinkronos változata került a csomagba!), a felújított Jetpac Refueled baromi jól néz ki, és úgy általában, minden Rare játéknak megvan a maga bája és mesés hangulata. A zenék például szinte egytől egyik minden címben ütnek!
A Rare Replay első látásra egy kissé szedett-vedett csomagnak tűnik a külön kezelt, eredeti formában futó Xbox 360-as címek miatt, és tény, hogy a gyűjtemény moduláris felépítése bizonyos szempontból zavaró. Végső soron azonban egy nagyon szép, kedves összeállítás. A menürendszere abszolút profi, indítás után azonnal elkap bennünket a hamisítatlan Rare hangulat, ami kilépésig nem is ereszt. Ár-érték arányban páratlan, kicsik, nagyok és az „őskori” érdekességek kedvelői is megtalálhatják benne a kedvencüket. Nem „remaster”, nem tökéletes és nem fog mindenkit lekötni, de a kiadvány üzenete egyértelmű: Ilyenek voltunk, és igyekszünk visszatérni erre az útra. Ehhez pedig ez egy tökéletes első lépés.
8
