ScreamRide teszt
Állatkertek után a hullámvasutak világába invitál bennünket a Frontier. Legújabb fejlesztésük a távoli jövőbe kalauzol, ahol próbára tehetjük az emberi tűréshatárokat, és ahol a teljesítményt sikításokban mérik. Az Xbox exkluzív ScreamRide az építés és a rombolás keveréke, de a szórakozás sem maradt ki a vegyületből.
Aki kicsit is tájékozott a Frontier Developments munkásságát illetően, az bizonyára nem lepődött meg legújabb játékuk műfaján. A cambridge-i csapat jegyzi a népszerű Elite űrszimulátor mellett a Kinectimals, a Zoo Tycoon, a Rollercoaster Tycoon és a Thrillville játékokat is (sok egyéb mellett természetesen), így a ScreamRide tökéletesen beleillik a képbe. Egy hullámvasút-építő játékról van szó, amit jó adag rombolással, ügyességi kihívással és online lehetőségekkel próbáltak meg feldobni.
A távoli jövőben járunk, ahol a hangzatos nevű Screamworks cég új megoldásokkal kísérletezik: hogyan lehet az emberi tűrőképesség határait kitolni, hogy még látványosabb és izgalmasabb szórakozási lehetőségeket kínáljanak. A mögöttes okokra nem derül fény, mint ahogy nincs semmilyen háttértörténet vagy további felvezetés sem - a mókás (vagy legalábbis mókásnak szánt) átvezetők lényege mindössze ennyi: építs, rombolj, és te leszel a cég új főmérnöke.
Maga a karrier három játékmódra oszlik, ezek hat helyszínen kínálnak módonként huszonnégy kihívást. Rövid fejszámolás után kiderül, hogy ez összesen 72 pályát jelent. Tekintve a meredeken felfelé ívelő kihívást, mindegyik teljesítése jópár órát igénybe vesz, az összes bónusz feladat és commendation megszerzése pedig még annál is jóval többet.
A ScreamRider mód azoknak a játékosoknak való, akiket inkább az ügyességi kihívások, urambocsá' a játéktermi anyagok klasszikus hangulata vonz. Ez a játékmód közvetlenül a hullámvasútba ültet minket, és egyre nehezebb, csavarosabb és hosszabb pályák teljesítése a cél, lehetőleg a bónusz kritériumokkal együtt. Első látásra talán banálisnak tűnhet (hiszen a hullámvasút saját magától, sínen halad, vagy nem?), valójában viszont nem az. Turbót kell gyűjteni a megfelelő helyeken, a kanyarokban be kell dőlni, különben a jármű kisiklik, közben gyorsnak is kell lenni úgy, hogy a normál sínek mellett különleges szakaszok is utunkat állják. Van, hogy "két kerékre" kell állni, vagy épp hatalmasakat kell ugratni. Az éles kanyarokban könnyű kisiklatni a szórakoztató alkalmatosságot, de ha nincs meg a tempó, akár le is állhat az egész. Ez a játékmód gyors, látványos, nem egyszer izgalmas, és igazi reflex játékot kínál, az egyes pályák kiismerése és kimaxolása a játéktermi versenyes programokat idézi.
Második lehetőség a Demolition mód, ami a destruktív lelkületű játékosok kedvence lesz. A szórakozni vágyó utasok itt egy kabinban ülnek (legalábbis többnyire), amiket egy szerkezettel az előttük tornyosuló épületekbe és szerkezetekbe lőhetünk. A cél a minél nagyobb rombolás elérése, ehhez pontos célzás, jó kilövési szög, a későbbiekben pedig a pálya elrendezésének ismerete is szükséges. Különböző "képességű" kabinok vannak. Van, amelyik háromfelé robban, van, amelyik méretes bombákat szállít, egy harmadik félét pedig a levegőben irányíthatunk jobban a többinél. A fejlesztők szerencsére tudták, hogy hiba lenne tűpontos precizitást elvárni. Bár jócskán van benne kihívás, a terep mindig úgy van kidolgozva, hogy brutál látványos pusztítást végezhessünk. A hatalmas felhőkarcolók gyönyörűen esnek atomjaikra és omlanak magukba, közben egész láncreakciók indulnak el, amik szerencsés esetben egész tömböket repíthetnek a levegőbe. Érdemes kivárni minden dobás végét, és gyönyörködni a végeredményben.
Végül az Engineer mód a gondolkodó játékosok világa lesz. Ebben félkész hullámvasutakat kell befejezni a megadott feltételek alapján. Minimum hossz, magasság, vagy adott mennyiségű speciális elemek letétele, később több félkész szakasz áthidalása oly módon, hogy a végeredmény biztonságos de izgalmas is legyen. Az itt megadott célok nagyon változatosak, és valóban gondolkodni, tervezgetni kell, hogy a "késztermék" megfelelő legyen. Ugyanakkor ez a mód kiváló gyakorlásként is szolgál a játék szerkesztőjének használatához.
A karrier önmagában is elég hosszú és szórakoztató, de legfőbb előnye, hogy a pályák teljesítésével folyamatosan új elemeket és tervrajzokat oldunk fel, amiket aztán a szerkesztőben kedvünkre használhatunk. Ez a Sandbox mód tulajdonképpen a ScreamRide legfőbb ütőkártyája. Egy 3D-s szerkesztő, amiben a nulláról építhetjük fel álmaink hullámvasútját, de készíthetünk rombolós és mérnöki feladatokat is. Elsőre bonyolultnak tűnik a használata, csakhamar kiderül azonban, hogy rendkívül egyszerűen, és ami még fontosabb: gyorsan építhetünk vele látványos és izgalmas attrakciókat. A hullámvasút mellé azután akár blokkonként építhetünk környezetet, mint a Minecraftban, de a számtalan beépített tervrajznak köszönhetően egy gombnyomással húzhatunk fel komplett épületeket, és tereptárgyak tömegét helyezhetjük el díszítésként. Az elkészült pályákat a megfelelő paraméterezés után megoszthatjuk online, illetve mások pályáit is letölthetjük és kipróbálhatjuk. Már most is született néhány pihent agyú ötlet...
A ScreamRide egyetlen igazán gyenge pontja a technikai és művészi megvalósítás. A Frontier saját fejlesztésű Cobra grafikus motorja elavult, és 2015-ben már nem képes igazán szép látványra. Ránézésre a felbontás és a képfrissítés is hibádzik, az újgenerációs változat nem képes kihasználni az Xbox One-ban rejlő lehetőségeket. Persze stabilan fut, de ez ma már kevés. Ráadásul a játék művészi irányzata is véleményes. Amíg például a Zoo Tycoonban csodálatos állat- és növényvilágot láthattunk igazán színes-szagos körítésben, addig a ScreamRide szürke, lélektelen és üres. Jövőbeli víziója talán a Trials Fusionhöz hasonlítható (kiegészítve egy szinte ugyanolyan, cinikus női géphanggal), de a helyszínek csupán a hátteret tekintve térnek el (mindig a tengerre építkezünk), a különböző figurák és szereplők pedig csak minimális kreativitásról tesznek tanúbizonyságot. Néhány vicces animáció nem menti meg a játék ezen részét, pláne, ha ennyire ismétlődőek.
Sokkal jobb a játék audio szekciója. A hullámvasút zörgése, az utasok sikításai és ordibálása, az összedőlő épületek dübörgése. Illik a stílushoz a már említett gépi narrátor is, bár cinikus mondatainak és hanglejtésének GLaDOS és a Redlynx motoros játéka után már nincs nagy jelentősége. A legpozitívabb csalódás a soundtrack: nagyon jó, ritmusos, ütemes elektronikus zenét kevertek a ScreamRide alá, ami végig kellemes hangulatot teremt, és sokat tesz a hangulat emeléséért. Akárki is felelős érte, minimum vállveregetést érdemel.
A ScreamRide egy újabb érdekes, és tegyük hozzá, kockázatos új IP a Microsoft részéről. Nem valószínű, hogy megváltja a világot, és a kreatív játékmódokat leszámítva technikai bemutatóként sem tehető ki az ablakba. A Frontier és David Braben rendező viszont hű maradt önmagához, és továbbra is különleges, egyedi játékokat szállítanak. Jobb lett volna reálisabb, színesebb körítéssel ellátni a játékot, mert így egy kicsit lélektelen, de az alapok korrektül a helyükön vannak. A kontrollerre szabott irányítás, a fizika, a jól elkülönülő három játékmód és a kreatív, hatékony pályaszerkesztő hosszú távon is kényezteti majd az arra fogékonyakat. A bombasikerhez ez valószínűleg kevés lesz, de reméljük, egy esetleges következő részben a külsőségekre is jobban odafigyelnek majd.
7
