The Turing Test teszt
Mi különbözteti meg a gépet az embertől? Mi tesz bennünket azzá, amik vagyunk? A mai napig sok embert foglalkoztat ez a téma, melyet a Bulkhead Interactive legújabb játéka is boncolgat sci-fi körítésben, meglehetősen érdekes formában.
Nem tudom, ki hogy van vele, én nagyon szeretem az érdekes, elgondolkodtató történeteket a játékokban, még akkor is, ha a narratíva a viszonylagos szabadság rovására megy. Persze nem árt, ha mindehhez ötletes játékmenet is párosul. Ilyen cipőben járt a Bulkhead Interactive előző játéka, a Pneuma: Breath of Life, és ezzel a koncepcióval evez kissé más vizekre a The Turing Test is. Sci-fi kaland, amely nem a távoli világokról vagy az univerzumról, hanem leginkább önmagunkról szól.
A XXV. században járunk – ebben az időben az emberiség már gond nélkül képes embert küldeni a Naprendszer arra érdemes égitesteire. Az Európé holdon is létesített egy kutatóállomást a Nemzetközi Űrügynökség, ám történik valami, ami miatt megszakad a kapcsolat a bázissal. A hold körül keringő űrállomáson T.O.M., a mindent irányító fedélzeti számítógép felébreszti az egyetlen elérhető űrhajóst. Ava Turing feladata, hogy leszállva a felszínre kiderítse, mi történt a kolóniával és a legénységgel. Ehhez viszont logikai feladványok sorozatát kell megoldania, a lentiek ugyanis úgy alakították át a szobákat, hogy azokon csak emberi gondolkodással lehessen átjutni. Vajon miért?
Most vonatkoztassunk el attól, mennyire reális, hogy egy jég alá vájt kutatóállomást egyszerűen logikai feladványokká alakítanak. Ha ezen túltesszük magunkat, egy remek belső nézetes puzzle játékot kapunk, ami kellően egyszerű, mégis szép fokozatosan épül fel, és durva nehézségi tüskék nélkül, újabb és újabb mechanikákkal válik egyre érdekesebbé és változatosabbá. Főhősnőnk egyetlen fegyvere egy energia manipuláló pisztoly, amivel az energiaforrásként szolgáló színes gömböket tudjuk beszívni és kilőni a megfelelő helyekre, ezzel ajtókat kinyitva és mindenféle szerkezeteket ki- és bekapcsolva.
A nagyon egyszerű játékmenethez csatlakoznak később hordozható, energiát tároló dobozok, többféle színű energia gömb, és még néhány dolog, ami viszont már spoiler lenne, úgyhogy nem lövöm le a poént. A lényeg: a játék mindvégig érdekes és friss marad, tényleg gondolkodásra késztet, de a fejlesztők sosem esnek túlzásba, minden szoba logikusan végigvihető és felépíthető. Hiba esetén sincs elakadás, nem lehet „beragadni” sehol, mindenhonnan van kiút, hogy újra próbálkozhassunk az adott szakasszal, van helye a kísérletezgetésnek. Mind a 70 pálya nagyszerűen átgondolt, remek feladvány, külön magyarázat nélkül is érthetően és logikusan épülnek egymásra.
Vannak opcionális termek is, ezek másfajta gondolkodást igényelnek, és esetenként jóval nehezebbek vagy hosszabbak, mint a kampány szobái. Érdemes megoldani ezeket is, nemcsak a zsíros achievementek miatt, hanem azért is, mert általuk még többet megismerhetünk az eseményekből. Hangfelvételeket játszhatunk le korábbi beszélgetésekből, és szép lassan kirajzolódik, mi is történt pontosan az állomáson. Érdekes módon nem a játék végén, hanem nagyjából a felénél történik a Nagy Csavar (amit azért már előre sejthetünk), és innentől egész más hangulatban, más mechanika szerint megy tovább a kaland. A történet lezárása is nagyszerű, dilemma elé kerülünk, és valóban elgondolkodtató, hogy vajon gépként vagy emberként kezeljük-e a helyzetet.
A történet kiváló, a forgatókönyv remek, amit leginkább a szobák között a két főszereplő, Ava és T.O.M. rövid párbeszédei gördítenek előre. Ezek okfejtések az emberi és a mesterséges intelligenciáról – nemcsak a téma érdekes, de jól is van előadva, a szinkron profi, a színészek nagyszerűek, mindezt pedig baromi jó zenék teszik még hangulatosabbá. Ez nem horror vagy misztikus sci-fi, hanem tényleg egy utazás az elménk mélyére. Aki fogékony a témára, az egy nagyon jó élményt kap ettől a játéktól!
Sajnos technikailag nem ennyire makulátlan az élmény. Bár a játék jól néz ki (az Unreal Engine 4 minden modern trükkjével), a nagyszerű vizuális dizájnt és az aprólékos kidolgozást a grafikus motor, és vélhetően a kis költségvetés gyengeségei húzzák vissza erősen. Lassú textúra betöltés, néhol akadozó képfrissítés, a szobák közötti érthetetlen megakadások, hosszú töltési idők. Jelenleg nem tudni, hogy ezeket patchelik-e majd a későbbiekben, de jó lenne, mert ezek a hibák zavaróan belerondítanak egy amúgy nagyon élvezetes kalandba. Más gond egyébként nincs a játékkal, tényleg szép, a jeges külső helyszínektől a csillogó, tükröződő folyosókon át a tárgyakkal otthonosan berendezett legénységi körletekig.
Visszatérve a cikk elejéhez, az ilyen lineáris, történetközpontú játékoknak sajnos van egy rákfenéje: egyszer végigjátszós csoda mind, és általában rövidek is. Ilyen a The Turing Test is – néhány óra alatt végigjátszható és „kiezrezhető”, és ha az epilógust is megnéztük több döntési opcióval, akkor nem kínál semmi többet. Igazi egyszeri kaland, így a négyezer forintos árát is eszerint kell vizsgálni. Azoknak ajánlható, akik szeretnek gondolkodni a játékmeneten és a mondanivalón is, akik megfelelően tudnak angolul, és akik szeretnék tudni, milyen érzés átmenni egy kimerítő Turing-teszten. Vajon emberként, vagy gépként állunk fel a végén?
7
