World of Tanks teszt
Relatíve hosszú várakozás után végül megtörtént az elkerülhetetlen: a világ legjövedelmezőbb „free-to-play” játéka Xbox One-ra is megérkezett. Az új platformon is belevetettem magam a csatározásba, hogy megnézzem, mi változott a Tankok Világában.
Furcsa arról beszélni, hogy egy ingyenes játék jövedelmező tud lenni, márpedig a World of Tanks vezető szerepben van ebből a szempontból. Ma már persze minden tájékozottabb játékos tudja, hogy a „free-to-play” játékokra gyakran sokkal több pénzt költünk a mikrotranzakciók által, mint a nagy, dobozos kiadású címekre. Ha egy ilyen játék jó, akkor hónapokig, sőt akár évekig is kiszolgálja a rajongókat. A Wargaming „gyermeke” márpedig jó: PC-n és konzolon is a világ legtöbb bevételt termelő ilyen stílusú játéka, legalábbis a fejlesztők állítása szerint.
Az Xbox One verzióról sokáig semmit nem tudtunk – reméltük, hogy megcsinálják, logikusnak tűnt, hogy az Xbox 360 egyik legsikeresebb címe az új konzolon is tiszteletét tegye, de a bejelentésre egészen az idei év elejéig várnunk kellett. Nyárra elkészült a „nextgen” változat, ami mellé sok jó és néhány rossz hír is társult.
A jó hír, hogy aki Xbox platformokon tankozik, annak mindene elérhető mindkét gépen. Ha annak idején abbahagytuk Xbox 360-on, akkor most ugyanonnan folytathatjuk One-on, mindenkinek a profilja, tankjai, pénze és tapasztalati pontjai megmaradtak. Az Xbox 360 és Xbox One verzió egyébként olyan szinten kompatibilisek egymással, hogy nemcsak tetszőlegesen válthatunk köztük (már ha mindkét konzollal rendelkezünk), de az előző generációs konzol tulajdonosai simán összekerülhetnek One-os társaikkal és fordítva. Egy adott meccs közben például nem is tudjuk, ki milyen platformon játszik, a csaták mindenki számára ugyanúgy és ugyanott – a felhőben – zajlanak.
Jó dolog a kompatibilitás és a cross-platform játék, ez viszont tartalmi egyenlőséget tesz szükségszerűvé a két változat között. Mivel az Xbox One verzió nem egyszerű felhúzás, hanem az alapoktól újjáépített játék, ez a tartalomra rossz hatással volt. Minden tankot és pályát teljesen újramodelleztek az erősebb konzol kedvéért, utóbbiak közül pedig nem mind készült el időre: jó néhány régi helyszín hiányzik a palettáról, és ezeket (amíg révbe nem érnek) az Xbox 360 változatból is kivették. A régebbi konzol tulajdonosai így teljes joggal háboroghatnak, de a fejlesztők ígérik, hogy hamarosan visszakerül minden régi kedvenc.
De mit is jelent ez a teljes újraalkotás? A World of Tanks Xbox One verziója nem sima „HD Edition”. Tényleg az alapoktól építették újra a helyszíneket és a páncélosokat, utóbbiak sokkal részletesebbek, a garázsban is közelebbről meg lehet szemlélni őket. Egy-egy tank akár ötvenezer poligonból is állhat, ami nagyságrendekkel nagyobb a 360-as értéknél. Ehhez részletesebb textúrák, jobb bevilágítás és egy sor új grafikai effekt jön.
Ugyanez érvényes a pályákra is. Bár a játékmenet végett a helyszínek geometriája pontosan megegyezik a régi verziókkal, látványban mégis komoly a fejlődés. Aprólékosabb és élesebb textúrák, dúsabb (és a széliránynak megfelelően mozgó) növényzet, elképesztő égboltok, vonuló felhőzet és látványos időjárási- és fényhatások kísérik a csatákat. A különbség szabad szemmel is jól látható, az Xbox One-os World of Tanks kifejezetten látványos játék lett.
További újdonság a gép elleni játékmód (Proving Grounds), bár ezt sokkal inkább csak gyakorlásnak lehet nevezni, mintsem teljes értékű opciónak: a csaták nem imitálják a rendes, 15 vs 15 csatákat, ráadásul itt csak csökkentett mennyiségű XP és ezüst szerezhető. Kipróbálásra ajánlott, jár érte néhány achievement is, de a játék sava-borsa továbbra is a multiplayer marad.
Némi játékmeneti előnyt is jelent a szebb grafika: az 1080p felbontás és a nagyobb látótávolság miatt tisztább a kép, ami bizonyos esetekben pontosabb célzást tehet lehetővé, míg a stabil képfrissítés a sűrű harcokban jelenthet egy kis fórt az újabb konzolon játszók számára. A különbség ilyen szempontból elhanyagolható, hiszen a fejlesztők sem szeretnék kiegyensúlyozatlanná tenni a játékot, ráadásul a tankos produkció erősen véleményes rendszere amúgy sem ad abszolút viszonyítási alapot semmire. Célozhatunk pontosan, vagy láthatunk tisztábban a másiknál, ha a játék „úgy dönt”, hogy mi akkor sem fogunk sebzést bevinni.
A játékmenetet és a játék felépítését nem szeretném hosszasan elemezni, hiszen ez pontosan ugyanaz, amit a PC-s és Xbox 360-as játékosok már ismernek, megszoktak és megszerettek. Ugyanaz a tipikusan vegyes, kettős játék ez, mint máshol: kevés a sikerélmény, sok a bosszankodás, és szinte állandó az értetlenkedés, hogy mi miért nem tudunk sebezni, ha a másik igen, miért van az, hogy az egyik meccsben simán ledaráljuk a másik csapatot, míg a másikban ők minket. Bármennyit is játszunk vele, akkor is nyilvánvaló, hogy ravasz dolgok történnek a World of Tanks kulisszái mögött, amik megpróbálják fele-fele arányban tartani a sikert és a kudarcot, a játékosokban viszont valahogy mégis mindig utóbbi marad meg.
A Wargaming tehát elvégezte a házi feladatot, és a munkát nem a könnyebbik végénél ragadták meg: az Xbox One-os World of Tanks egy sokkal szebb, minden részletében újraalkotott játék, a cross-platform lehetőség pedig óriási dolog, hiszen így a közösség is egyben marad. Addiktív, hosszan tartó, akár évekre szóló élmény nagyon igényes, kiforrott tálalásban. A tartalmi hiányosságok és a játékmenet furcsaságai viszont visszatartják attól, hogy a teljes potenciálját élvezhessük. Ha a fejlesztők képesek lesznek tempósan bővíteni, akkor egyre jobb és tartalmasabb lesz, de a sok bosszankodásra, a legendás anomáliákra valószínűleg soha nem lesz gyógyír. A World of Tanks ilyen: ha szereted, örök kedvenc lesz One-on is, de ha nem fog meg, akkor rövidtávon szögre fogod akasztani a parancsnoki zubbonyt.
7
